Szerintem Rincewind sem arra gondolt, hogy szellemi szinten ne lenne meg a sütnivaló. Inkább a gyakorlati részek a kérdésesek. Elsõ sorban tényleg az anyagi háttér. Lássuk be, hogy azok a csapatok, akik eddig valamit felmutattak a X-Prize-okon, Lunar Lander Challenge-eken mind komoly befektetõvel a hátuk mögött tették ezt.
A fõ gond, amit én látok, hogy miként jut fel az ûrszonda, tehát az indítójármû. Ha vásárolnak egyet, az még alsó hangon is olyan 2-3 millió dollár (ez egy Volna átalakított ICBM hozzávetõleges ára, amilyennel a Cosmos-1-et próbálták pályára állítani). Ez az abszolute minimum, mert a Volna is LEO pályára csak ~150-250kg-ot képes feljuttatni, tehát ebbe kell beférni a LEO-ról a Holdra eljutni képes ûrszondának, a leszálló egységnek és a rovernek.
Sajnos ha tényleg ott kihívásokkal küszködik a program, hogy 50'000 $-t elõteremtsen, akkor kétséges, hogy fogják az indítójármû költségeit elõteremteni. A holdszonda-leszállóegység-rover trió pedig még csak ezek után jön, úgy kifejlesztési költségek, mint technikai nehézségek terén.
Ismét: én nem tartom hülyeségnek, mert tapasztalatszerzésre nagyon jó. De akkor nem feltétlenül kell az X-Prize-on elindulni, hanem a korábbi hasonló Hunveyor programokat kell alapul venni, és tovább fejleszteni.