Nézd meg mirõl szóltak ~30-50 éve fõleg a Sci-fi regények (holdbázis, ûrkolonizáció), mirõl szóltak ~10-20 éve (cyberpunk / világállam és maximum ember a Marson), és mirõl szólnak fõleg ma (posztapokalipszis, túlélés a Földön, esetleg külsõ jelek fogadása) - mindig az, ami az aktuális perspektíva volt, és ami az akkori fejlõdési irányokat vitte tovább.
Eddig egyik se jött be, úgysem tudhatni, hogy merre fog alakulni a az ûrkutatás, mert alárendelt állapotban van a politikához képest.
A legnagyobb hajtóerõt idáig a háborús fenyegetéstõl kapta, hiszen akkor tolta bele az állam a pénzt és a tudósokat - most, hogy ez nem komoly hajtóerõ, maximum privát pénzekkel lehet a fejlõdést hajtani (Google X Prize-ok), de az édeskevés bármihez - és amíg nem létfontosságú (márpedig bõven nem az), addig néhány tudós játszótere lesz csak a távolabbi világûr, felesleges pénzkiadás a jelenlegi perspektívából. (nézd meg milyen volt a laikus visszhang a NASA biológiai csoportjának múlt évi bejelentésére - "és ezek kapják az államtól a pénzt, hogy a Földön találjanak baktériumokat? - legalább ha E.T.-vel telefonáltak volna!")
Másrészrõl pedig érdemes elolvasni Stanis³aw Lem: Visszatérés c. regényét, érdekes gondolatok vannak benne egy jövõkép leírásába szõve, pont arról, hogy merre tarthat az ûrkutatás. (úgy egyáltalán Lemet én a múlt század egyik legnagyobb futurológus gondolkodójának tartom, egyike a nagyon kevés írónak, aki többször sikeresen elszakadt a kliséktõl)