A bicikli és világítótorony túl közel van ahhoz, hogy különböző szögből készült képek ne mást mutassanak. A képstabilizálás és a tárgykövetés a csillagászati megfigyelések esetében a már említett giroszkópok és lendkerekek végzik. Sőt még a boltban kapható csillagászati távcsöveknek is ugyanolyan sebességgel kell forogniuk, mint a Föld forgása, hogy az égitestek ne húzzanak csíkot a felvételen (erre van az óramű). A JWST esetében a megfigyelések során az X- és Y-tengely dőlésszögét folyamatosan állítja a helyzetszabályozó rendszer, a már említett giroszkópok segítségével, és ezért a vizsgált égterület nem fog bemozdulni, mert lekövetik a mozgását. Az meg nem számít, hogy körpályán van, mert nem fogja más "oldalát" mutatni ilyen távolságból.
Próbáld ki: helyez egy kamerát egy teherautó állványára, kezd el exponálni az éjszakai égboltot, és vezess egyenes vonalban, egyenletes úton. Ha az út teljesen sík, a fénykép továbbra is éles lesz - mert a mozgása egyáltalán nem számít, a csillagok olyan távol vannak, hogy az ég ugyanúgy néz ki, akár egy helyen, akár 100 km-re van.