Az STS rendszer iszonyú bonyolult, és egyáltalán nem költséghatékonyan lett kialakítva. Elég abba belegondolni, hogy a részegységeit az ország különbözõ pontjain gyártják le, van, hogy azt utána máshova átszállítják további szerelésre, vagy épp festésre. Az ûrrepülõgép a visszatérése után több tízezer munkaórás ellenõrzésen és adott esetben javításon esik át, mielõtt újra ûrbe indulhatna. Több ezer ember munkája van tehát az STS "alatt".
Az új NASA vezetés egyik sarkallatos döntése az volt, hogy az ESAS programban "költséghatékonyságból" az STS rendszer minél több elemét fel kell használni. Így például az Ares I. hordozórakéta, amely az Orion ûrhajót juttatja majd fel, valójában nem más, mint az ûrsiklóprogram szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétája (SRB - Solid Rocket Booster) átalakítva. Erre el is bírtak költeni összesen 4,2 milliárd dollárt! Arra, hogy az SRB-t áttervezzék Ares I.-re és a protopéldányokat megépítsék. Az Ares pedig egy egész család. Van közepes méretû Ares IV. és nagy Ares V. is, ami a Hold utazáshoz kell majd. Ha a képre ránézel, rájössz, milyen elemekbõl építik meg.
Jó mi? Hogy miért e döntés, amikor per pillanat is létezik olyan hordozórakéta, amely képes az Oriont feljuttatni (Delta és Atlas hordozórakéta család)? Nos hát ha az STS részelemeket gyártó, azokat összeszerelõ és ellenõrzõ csapatot szélnek eresztenék, akkor közvetlenül legalább 10.000 munkahely szûnne meg, közvetlenül meg akár háromszor-négyszer ennyi. A politikusok tehát azért lobbyznak, hogy a NASA õrizze meg ezeket a munkahelyeket... Ja, hogy ennek az az ára, hogy a hordozó-rendszer iszonyú pazarló lesz? Az másodlagos tényezõ...