A két legegyértelmûbben cáfolható dolgot hoztad fel. :)
Az elsõnél két (plusz egy) említésre méltó dolog van. Az egyik, hogy az árnyékoknál nem csak a fényforrás iránya, de az a felület szöge is számít, amelyen látjuk az árkényot. Tehát ahhoz, hogy az árnyékok teljesen azonos irányba vetüljenek, egy fényforrás, és teljes sík, egyenes felület (talaj) kell. Ez utóbbi ugye nem jellemzõ a Hold felszínére.
A másik a "manipulált" képedet illeti: a fényképezõgép az ûrhajós meglkasán volt rögzítve, vagyis az ûrhajós árnyéka nem egyenes, hanem erõsen balra vetül - ugyanúgy, mint a Leszálló modulé.
Így voltak elhelyezve az ûrruhán a kamerák és fotófelszerelések.
A második még egyszerûbb: ha városban laksz, minden este láthatod a magyarázatot, hiszen egész egyszerûen a fényérzékenységrõl van szó. Ha a városban kimész az utcára, és felnézel az égre, alig-alig látsz csillagokat, miután az utcai világítás, a házak, autók, stb. fényszennyezése miatt túlságosan is összeszûkûl az ember pupillája, vagyis kevés a csillagok beérkezõ fénye, hogy meglásd. Ha egy sötét helyrõl (pl. egy lakott területektõl távol esõ réten) nézel fel, máris teljes pompályában láthatod a csillagos eget (részben ezért telepítik a komolyabb obszervatóriumokat minél távolabb a lakott településektõl). Ugyanígy mûködiknek az fényképezõgépek és videokamerák is. Ahhoz, hogy a csillagokat lásd, nem szabad a képen világos objektumnak lennie (mint pl. a Hold felszine). Ez egyébként megfigyelhetõ az ûrbõl a Földrõl készített felvételeken is.
"Csalás! Ellopták a csillagokat!" :))
(STS-91 misszió fényképe a MIR ûrrálommásról, a Fölrõl és a háttérben a Holról)
A dolog tovább romlik, ha egy nagyfelbontású képet lekicsinyítesz, hiszen a haloványan látható csillagok így végképpen eltünnek a "sötétségben".