A StarWars egy látványra hajazó sci-fi, semmi köze a realitásokhoz! Sem az ûrhajók mozgása, sem az alapvetõ fizikai törvényeket nem veszi figyelembe semilyen szinten.
Amikor Lucas az ûrvadászok mozgását akarta prezentálni az IV. részben (1977), az elsõ kópiákba második világháborús filmfelvételeket vágott be, amelyeken légcsavaros vadászgépek manõvereit lehetett látni. A trükkmestereknek ezt kellett megvalósítani. Ha megnézed, az X-szárnyú vadászok és a Tie-vadászok fordulásnál elõször bedõlnek a fordulási irányba. Ez a repülõgépeknél azért történik így, mivel a szárnyon keletkezõ felhajtóerõt így tudják kihasználni. Csakhogy a világûrben nincs légkör, nem keletkezik felhajtóerõ a szárnyakon, tehát az, hogy egy ûrhajó merre fordul, csak és kizárólag a hajtómûveitõl függ. Magyarul az X-szárnúaknak nem kellene bedölniük a forduláskor...
Hozzátenném, hogy itt a kritikus pont a Holdséta és annak mesterséges megvalósíthatósága. Ezt az 1960-as évek végén, 70-es évek elején rendelkezésre álló filmtrükkökkel nem igazán lehet elérni. Az utóbbi idõben a kedvenc példám mindig a holdpor, ugyanis ez az, amire még eddig sehol sem láttam a holdraszállás-tagadó oldalakon, fórumokon normális kritikát. A NASA felvételein nagyszerûen lehet látni, hogy csak az ûrhajósok lábai, vagy a holdjáró kerekei verik fel a finom port. Ezt megvalósítani egy mûteremben nem nagyon lehet, hiszen a legkisebb huzat vagy akár csak az ûrruhában mozgó emberek mozdulatai is felkavarnák azt. Ezt csak úgy lehetne kivédeni, ha légüres térben történne a felvétel. Ezzel mindössze annyi a gond, hogy még ma sincs akkora nyomáskamra, amelyben ezt meg lehetne valósítani reálisan, akkoriban pedig pláne elképzelhetettlen volt.