Hm. Semmihez sem értett: Hatvanöt éven keresztül volt a politikában. Újságíró volt, történész, festõ. Nobel-díjas író, remek cikkeket írt, megírta az angol ajkú népek történetet, ami egy hatalmas történészi feladat volt. Volt katona, harcolt a búr háborúban ahol fogságba esik, majd megszökött, és átvágott az ellenséges területen, egymaga. Kiváló szónok volt, és rendkívül tehetséges vezetõ.
Politikája nem csak abból állt, hogy az USA-t választotta szövetségesének. Chamberlain tehetségtelen volt, legalábbis a háborúban az volt. Ellenben Churchill igazi terepe a háborús vezetés volt, amikor válsághelyzetben kellet irányítani az országot.
Amint miniszterelnök lett, úgy tûnt az angolok veszíteni fognak, a vereség elkerülhetetlen. Ennek ellenére olyan intézkedéseket hozott, amik miatt az ország kitartott, és ezzel jelentõsen hozzájárult a végsõ gyõzelemhez.
Ja, és nem volt alkoholista. Ezt részben az ellenségei vetik a szemére, részben pedig õ maga is rájátszott a róla kialakult képre.
Agyvérzése, és visszavonulása után megírja Nobel-díjas mûvét. (én eleve nem nevezném semmihez sem értõnek egy Nobel-díjas írót, azt hiszem akik azt a díjat kiérdemlik, egy eléggé elit társaság, de lehet, hogy te is számtalan könyvet írtál már, ezért beszélsz ilyen lenézõen)
Nos, nem akartam nagyon bele folyni, és hosszú hosszú oldalakon lehetne sorolni a tévedéseit, a hibát, rossz döntéseit, negatív oldalait.
Dehogy nem értett semmihez? A XX. század legrendkívülibb embere volt.
A lényeg, hogy lehet Churchill-t bírálni nagyon sok dolog miatt, de a jelentõsége és a tehetsége megkérdõjelezhetetlen.