1973-ra, emberes vénusz melletti elrepülést is terveztek, egy kicsit módosított apolloval, és saturn V-vel, és elõtte egy egy éves(ennyi lett volna az igazi küldetés is) tesztrepülést közel geoszinkron pályán. De végül elvetették a tervet, amit meg is értek, mert vénusz melletti repüléshez nemtudom mi szükség lenne emberre(bár lehet hogy csak a hosszútávú emberes bolygóközi utazást akarták vizsgálni, és a vénusz elérése csak egy mellékes cél volt).
És akár egy módosítatlan saturn V-és apollo-val el lehetne jutni a marsra is, bár kicsit favágó megoldással:
- felszállás, pályára állás megfelelõ irányban
- megfelelõ idõben megfelelõ ideig gyorsítás az utolsó fokozattal, amikor kiürül ledobni a fokozatot, majd az LM leszálló fokozatával tovább gyorsítás(ez a favágó megoldás :D), ez valószínüleg elég lenne az induláshoz.
- Érkezéskor az LM emelkedõ fokozatával lassítás, majd miután elfogyott az üzemanyag, ledobás, és a maradék lassítás az SM hajtómûvével, így saccra 70% üzemanyag maradthatna az SM-ben.
- visszatérés, na az nincs :)
Alternatív megoldás, hogy az lm-el csak annyit lassítanak, hogy egy elnyújtott de már marskörüli pályára álljanak, majd légfékezéssel csökkentik a pálya magasságát a kívánt szintre. Így az emelkedõ fokozat üzemanyagának egy része, és a teljes SM üzemanyag megmaradna, így vissza is lehetne térni a földre. Létfenntartó rendszerek mûködése a 2 éves odavissza út során már más téma.