Elõbb-utóbb az amerikai buta nézõ is rájön, hogy az amerikai hadsereg mítoszának nagyobb része hadi marketing, és csak jóval kisebb rész az, ami valóság. Ez az érzés Vietnám óta fokozatosan nõ, ugyanis gyakorlatilag sehol sem tudtak igazán gyõzni. A pillanatnyi, rövid ideig tartó sikerek után jön a szégyenteljes kivonulás. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egy országot ne tudnának leradírozni a Föld színérõl, mert ehhez a fegyvereik megvannak. De azt õk is nagyon jól tudják, hogy ezt nem tehetik meg. Sok lúd ugyanis disznót gyõz.
A Lopakodó c. szennyfilm természetesen a hadi marketing része, a nézõvel megpróbálja elhitetni, hogy az amerikai katona végtelenül emberséges, a legnagyobb teherbírású, olyan technikával rendelkezik, amivel szemben nem is lehet fellépni, és természetesen életben tartja a két fõgonosz (amerikai szemmel nézve) - az arab világ és Észak-Kórea - elleni gyûlöletet.
Bármilyen nézõpontból is vizsgáljuk a filmet, a konklúzió mindig ugyanaz: silány fércmû.