Én meg mégegyszer leírom: ez csak egy Knight Rider-szinvonalú kamu szöveg.
Már a II.Vh-ban képesek voltak távirányítással vezetni repülõgépeket, kb. az 1960 évek óta már szuperszonikus gépeknél is megoldották ugyanezt.
Az 1990-es években készült kisérleti robotgépek még távirányításuak voltak, tehát egy ürge lent ül egy képernyõ elött, és egy joy-al irányítja a gépet. Jelenleg azon dolgoznak, hogy közvetlen távirányításra már ne legyen szükség, tehát az operátor csak megnyomja a "felszállás" gombot, kijelöli a célpontokat a digitális térképen, megnyomja a "végrehajtás" gombot, a robotgépek felmérik hogy melyik gépnek van elég üzemanyaga, melyiknek van kedvezõbb poziciója, stb. és eldöntik melyik robotgép melyik célpontot támadja, ezek után elmennek a saját célpontjuk közelébe, kidobják a siklóbombákat (nem 1-2 km-rõl, hanem 20-30km-rõl), majd hazajönnek, és bejelentkeznek a leszálláshoz.
Ez most ott tart, hogy nemrég két X-45 UCAV-al tesztelték a fent vázolt megoldást. Tehát csak a célpontok kordinátáit adták meg, a két gép elosztotta egymás között a feladatokat, végrehajtották a támadást, és visszatértek.
Lehetne azt mondani, hogy a film készítésekor ez még nem volt ísmert, de ez hazugság lenne: ez a képesség a légierõ UCAV-al szembeni elvárásai közt szerepelt - még 2000-ben.
Szóval ez a 'teszteléskor' kellett dolog csak a laikusoknak lehet elfogadható magyarázat...