"egy katonára ki emlékszik aki egy bunkert tartott 60napig az ellenségtõl???"
Azok a katonák, akik hõsök lesznek, ritkább esetben csinálják az aktuális politikai irányzat, vagy akár csak a harc hevéért. Sõt! Sokszor nem is az otthoniak védelme érdekében (nem hiszem, hogy elõre tervezték, hogy hõsök lesznek, akkor és ott lettek azok, amikor épp jött az eset). Leginkább a bajtársaik/barátaik védelméért tették, amit tettek!
Amikor az a névtelen katona, aki "egy bunkert tartott 60napig az ellenségtõl", gyakorlatilag 60 nap idõt nyert a bajtársainak az újrafejlõdéshez/visszavonuláshoz/túléléshez. Ha nem tette volna meg, futhatott volna velük együtt, s sok-sok társa halálát nézhette volna végig.
Szal a hõsök korán halnak, nemtudom miért döntöttek úgy, ahogy, ritkán tették azért, mert a parancs az parancs, s nem mertek futni a többiekkel együtt.
Õk is tudták, hogy mondjuk egy géppuskafészek kiiktatása önkéntesként nem móka, de megtették, mert embereket, barátokat mentettek meg vele.
A kamikázék pl.: tudták, hogy esélyük sincs, mégis belerepültek a halálba. Õk is hõsök, s alkottak maradandót. Egy borzalmas emléket, egy önfeláldozásnak állított mementót, emberi butaságnak szobrot.
"Attól függ kiért és miért.Nincs az a politikai rezsim vagy rendszer vagy eszme amiért érdemes az embernek saját maga életetét feláldoznia.Ma hõs de holnap a kutya nem emlészik rájuk.Hiszen mit élvez utána belõle????"
Semmit nem élveznek utána belõle, 1xûen Leonidasra és társaira is emléxünk még, pedig "csak" hõsködtek, hogy a hazájuknak legyen ideje védekezni.
Szerintem vannak okok, amikért érdemes akár a saját életemet is feláldozni, pl.: család, legjobb barátok!
Momentum, én a hazámért nem adnám az életem... Ezért a hazáért biztos nem.