Irvine nem szakadt el a Formula–1-tõl, idõnként cikkeket ír brit lapokba, s bár televíziós kommentátornak is hívták, arra nemet mondott, mert túl sok idõt vett volna igénybe. „A kanadai, a monacói és a monzai futamot elvállaltam volna, és talán még Silverstone-t és Ausztráliát is, de többet nem” – mondta. A véleménye persze megvan a mostani F1-rõl.
„Nevetséges a mostani F1, mindent kiiktatnak, amelynek köszönhetõen az igazán jó pilóták ki tudnak emelkedni a többiek közül. A DRS-nek köszönhetõen bárki elõzhet, de ezzel minden egyes manõver értéke jelentõsen csökken. Ez az egészre nézve rossz hatással van. Horgászhasonlattal élve, olyan ez, mintha valaki egy nagy hal, mondjuk egy marlin helyett az elé kiterített kicsikkel pózolna a fényképezõgép elõtt – nem ugyanaz. A jó autók nem robbannak már le, a kiscsapatoknak nincs esélyük a jó eredményre. A pályák sterilek, a hatalmas bukóterek miatt nem is hiba a hiba. Nekem az volt az erényem, hogy nagyon ritkán sodródtam le a pályáról, a pontosságomnak köszönhettem a sikereimet. Ecclestone-t csak a pénz hajtja, az F1-nek súlyos adósságot kell kifizetnie, ezért új helyszínek jönnek, mint Abu-Dzabi és Bahrein – ezeknek nincs helyük az F1-ben, bahreini futamot még nem is láttam. A mostani F1 nem méltó a sportág történetéhez.”