A Wolfenstein és a Doom (akárcsak a Heretic I és a Hexen) tkp. 3D-s volt, mert már egy forgatómátrixot használt, de a kisebb tereptárgyaknak és az ellenfeleknek nem volt 3D-s kiterjedésük (trükkökkel oldoltták meg, mint a lentebb írt textúra-cserélés. A Quake I-nél tértek át [ekkorra izmosodtak meg a CPU-k hozzá] a teljes 3D-re, igaz ez kezdetben még pixeles volt). A pixelesség oka az akkoriban használt sima VGA kártyák kirajzolási technikájának és a közeledõ-távolodó (azaz akkoriban egyszerûen kinagyított) textúráknak a nemlétezõ összhangja volt. A Voodoo 1-es kártyák (és a hozzájuk igazított interface) használták elõször azt a trükköt hogy elmosták ezeket a pixeleket (krémszínû paca jelent meg az addigi krakkok helyén), a késõbbi (és jelenlegi) kártyák sûrûbben rajzolják a közeli képkockákat, ráadásul képesek a textúrákon valós idejû fény-árnyék hatást is megjeleníteni. Ilyenkor igen bonyolult és nagyszámú számítás zajlik, egyszerûen elképesztõ teljesítményt nyújtanak a mai kártyák. 2008-ra (Carmack ígérete szerint) már olyan motort hegesztenek (és olyan hardveres háttér lesz) hogy valós idõben az ún. Pixar minõséget (a Pixar stúdió animációs filmjeinek, pl. Toy Story látványvilágát) fogják elérni.