A Microsoft jelenleg a világ IT kiadásainak mindössze 1.5% kaparintja meg, ez tény errõl maga Steve Ballmer beszélt a múlt hónapban. Tehát közelrõl sem gondolom, hogy az IT egyenlõ a Microsoftal. Az IT túlnyomó része az üzleti alkalmazások, amelyek specifikus dolgokat kezelnek, tesznek lehetõvé. A Microsoft csak az aki biztósítja a technológia szoftveres részét, vagyis kapok tõllük egy OS-t, egy szerver OS-t, hálózati rendszerrel egy adatbázist, esetleg clusterezési lehetõséget, fejlesztõi környezetet, és mindazokat a technológiákat amelyek lehetõvé teszik, hogy gyorsan és effektíven kifejlesszek egy alkalmazást amely pozitívan fog kihatni az adott cég mûködésére, megoldja a problémák egy részét stb. Na most mindez elérhetõ Microsoft nélkül is, van Sun, van AIX, van Linux, van Java, van Oracle stb... tehát egy jó üzleti megoldást megcsinálhatok Microsofton is meg teljessen Microsoft nélkül is. A kérdés, csak abban rejlik, hogy az adott cég melyiket választja és, hogy az adott munka elvégzésére esetleg melyik a jobb megoldás, mert ez nem mindég egyértelmû. Mivel itt a Win2000-rõl és XP-rõl Vistára való váltás volt a téma, én a jelen esetben csak a Microsoft megoldásokat vettem figyelembe, mert általában is elég kevés olyan cég van aki egy mûködõ Microsoft rendszert levált másra, legnagyobb esetben bõviti szintén MS technológiákon, vagy esetleg bõviti mással is, és ekkor már fontos az interoperabilitás. Na de most maradjunkj a tiszta MS megoldásoknál.
Tehát azt mondod, hogy a spec alkalmazások a legfontosabbak. OK, ez a véleményed, de felhívnám a figyelmed, hogy ez alapvetõ dolgoknak mond ellen, vagyis nem lehet speciális dolog a legfontosabb dolog. A legfontosabb dolog az ami általánossan használható. Most én némi plusz kiadással, idõvel és tudással írhatok egy alkalmazást amelynek nincs szüksége semmire, nem kell neki OS, nem kell neki semmi, direkt boot-olod a gépet az alkalmazásba, és az alkalmazás kezeli a neki szükséges dolgokat a gépen, mint annak idején az Amiga játékok, direkt boot, nincs OS, nincs semmi amire nincs szükség, mindent maga az alkalmazás csinál. Na most ugye habár ez technikailag megoldható, ennek nem sok értelme lenne, pedig speciál alkalmazás lenne. Tehát az IT-ben a legfontosabb dolgok az enabling technologies-ek, az enabling software. Ez az ami lehetõvé teszi az alkalmazások nagymennyiségû létrejöttét, legyenek azok általános vagy speciális alkalmazások mindegy. A Windows volt az ami fontos volt a PC elterjedésére, nem a specifikus alkalmazások (habár a Word itt belesegített, de Windows nélkül nem lett volna a Word sem az ami lett). A VB volt az ami elõsegítette a Windows üzleti alkalmazások virágzását, a .NET az ami még jobban, a .NET és a Visual Studio az ami a webszolgáltatásokat tette lehetõvé (mindez a Microsoft platformon, a non-Microsoft oldalon ilyen fontos dolog pl. a Linux, a Java, a PHP, stb.).
Tehát ezek az IT meghatározó ellemei és a meghatározó ellemek a legfontosabbak, persze nem kizárolagos fontosságúak, mert még sok minden másra is szükség van, a speciális alkalmazásokra való igényre is meg stb., de ez mind sokkal nehezebben elérhetõek vagy egyáltalán elérhetetlenek lennének ezek az enabling technológiák nélkül.
És egyetértek veled, hogy az USA-ban sem úgy mûködnek a dolgok, de ott valamivel közelebb vannak hozzá.
Miért is van az, hogy az ember túlórázik aprópénzért? Most ez itt off, de általában két meghatározó oka van a dolognak... (1) Nincsennek tartalékai és kivan szolgáltatva - na ez a középeurópai térségre különössen vonatkozik, és ezért lehajtja az ember a fejét és szó nélkül dolgozik.
(2) A vezetõség tudatlansága, mert primitív alapokon jár, vagyis abban a tévhittben él, hogy a rabszolgaság az jót hoz nekik a konyhára... pedig egy modern gazdaságban ahol a kreativitás alapvetõ alkotó elleme a sikernek ez egyenlõ az öngyílkossággal, de ezen sajnos én nem tudok segíteni.
Az meg szerintem a mi õröltségünk, hogy többet akarunk mint amennyire reális lehetõségünk van. Ezért is van az, hogy nincsennek tartalékaink. Az Indiai megelékszik a Pözsóval is, sõt még kevesebbel is, de soha nem fogja elkölteni keresetét egy autóra vagy valami élvezhetõ dologra, hanem megelékszik az olcsobb de funkcionális dolgokkal, kevesebb pénzért is elfogadja a munkát, de takarékoskodik, törekszik tartalékhoz jutni, és idõvel sikerül is majd neki. Ez a valóságtudatos és szerény viselkedés pozitív, ez teszi lehetõvé egy gazdaságilag alacsonyabb szinten élõ embernek a felzárkózást. Mi európaiak nem így dolgozunk, mi elõre akarunk és mindent akarunk. Õk annyit akarnak amit megérnek és akkor amikor megcsinálták az ellenértéket. Míg a gazdag európában vagy USA-ban az elõbbi model mûködik (valamennyire), mert ott már nagy tartalékok vannak felhalmozódva, és alapvetõ dolgok már akár generációkkal elõbb meg lettek oldva, addig európa szegényebb részein ez a filozófia a nyomor alapköve. Sajnos ezt a másikoldalon (és ezt már máshol is megvitattuk) az állam nagymértékben serkenti, úgy, hogy magas terheket tesz az emberek hátára, és úgy, hogy a megélhetési költségeket az egekbe emeli. Itt a valóságtól való elidegenedülés folyik, Pistike dolgozik egész nap, mindent világárakon fizet, de neki 3x vagy 5x a világárak allatt fizetünk. Na Indiában vagy Kínában ez nem így van, mert az igaz, hogy a Kínai 300 dollárért dolgozik, de egy ebédért nem 20 dollárt fizet, hanem 50 centet, de hasonlóan sokkal kisebb költségeken megtud élni mint az európai, és az igaz, hogy ezáltal csak pözsó-ról álmodozhat, de ehhez a pözsõhoz történetessen elõbb oda fog érni mint az szegény európai (fõleg szegény középeurópai) a Merdzsóhoz vagy BMW-hez.
És ne gondold, hogy kinyalja a kezedet, mert nem, tisztességessen megdolgozik a pénzéért, és nagyon profi hozzáállással (tudom mert dolgoztam már velük), sokkal többet hoz ki kevesebb pénzbõl, minõségben is stb. és mégvalamit ha valamit esetleg elfelejtenél, akkor azt nem halgatja el, hanem felhívja rá a figyelmed, hogy nézz ide, úgy gondolom, hogy ez így jobb lenne, (igaz, hogy több munka számára - ugyanazért a pénzért, de a késõbbiekben megtérül neki, mert különössen megleszek elégedve vele, ellentétben az itteni gondolkodással ami abban nyilvánul meg, hogy hû de jó ezt nem vette észre, na 2 nappal kevesebb munka... aztán meg amikor használom a dolgot és eszreveszem, hogy na ez nem jutott eszembe, akkor kezdek elégedetlen lenni a dologgal.) Na most õszintén te melyiket választanád a többet kevesebbért, vagy a semmit sokért.
Mindenesetre itt sokféle probléma találkozik úgyhogy a megoldás nehéz, nagyon nehéz.
A valóság az, hogy a globalizáció nem olyasmi ami lesz, vagy nem lesz, hanem olyasmi ami VAN. Most ez ellen nem tehetünk semmit. Alkalmazkodni kell, és változni a helyzetnek megfelelõen. Aki az elsõk között teszi meg annak jó lesz, aki meg passzívan ül és várja, hátha magától elmúlik... hát arra egyáltalán nem vagyok irígy.