A .NET mindenben jó, kivéve egy dologban nem, ez pedig a memóriaigény. És ennek megvan az oka, mivel abstrktizál kereskedni kell két dolog között ami nem éppen fér össze, nagyon neház ilyen magasszintû abstrakt környezetben memóriatakarékosnak és gyorsnak is lenni. Ha a .NET-et és a Java környezetet hasonlítom össze, akkor a .NET jóval gyorsabb, de jóval memóriaigényesebb is. Míg a Sun valahogy a kettõ közé beült, a Microsoft inkább a teljesítményt választotta. Na most ahhoz képest, hogy a memória ma sokkal olcsobb mint a processzori erõ, és még eközben lineárissan lehet növelni, akkor azt hiszem az MS jobban választott. Vagyis sokkal olcsobb a gépbe bedobni 1 GB RAM-ot mint megduplázni a CPU teljesítményét, és ha figyelembe vesszük a memória nagyságának fejlõdését és a CPU teljesítmény fejlõdéséntk sebességét akkor ez a jövõben még igazabbá vállik. Pl. 2-3 év múlva nem lesz probléma (aprópénz lesz) 4 GB RAM-ot rakni a gépbe, am a mai átlag 8 szorossa lesz, de alig ha hiszem hogy addigra a CPU a mai átlag 2-3 szorossa is lenne.
Persze nagyobb mennyiségû adat feldolgozása több CPU erõt zabál fel, de nem lineárissan, úgyhogy mindkét megoldásnak van elõnye is és hátránya is, rendszerint ez is az adott megoldástól függ.
Az ATI .NET alapú bolondsága nem ide való alkalmazás és még valószínûleg teljessen optimizálatlan. Különben ha a memóriaigénynél tartunk akkor miért van az, hogy a Windows Media Player (ami egyáltalán nem takarékos a memóriával, sõt...) 3x kevesebb memóriát zabál fel mint az Apple iTunes? Pedig mindkettõ nativ kód. Magyarázat, programozási technikák, optimizási technikák stb... hogy melyik a jobb, hát egyik sem, mert nem ez a fontos, a fontos az, hogy a meglévõ megfizethetõ hardveren és szoftvere képes e kielégítõ felhasználói élményt produkálni úgy, hogy azt csinálja amire való. Különben szerintem mindkettõnek hiányzik egy ici pici feat-ja, nem tudod idõzíteni, a plazlistát. Tegyük fel, hogy reggel 7 óra 30 perckor szoljon a X playlista... ez kb. 10 sor kód, és mégsincs benne egyikben sem, a programozás nem a nyelv és nem a környezet titka, hanem az emberé, a programozóé, az ötleteké, az memóriafoglalás és a teljesítmény (gyorsaság) fontos, de közelrõl sem a legfontosabb.