hmm? ASM-ben sokkal könnyebb rossz kódot írni, mert ott nincs aki megakadályozzon, tehát lefoglalok a memóriából, és elfelejtem felszabadítani, akkor ez rossz kód, szintén beletömök egy long-ot értéket egy short-ba és ez is rossz kód, a biztonságról ne is beszéljünk, de még sorolhatnám, tehát ASM esetében a programozón múlik minden, mígy C-ben már nem annyira, habár ott is egy pici pointer aritmetika ha nem figyelünk oda zûrzavart okoz, C++ ettõl még egy picit többet segít a programozónak, C# meg már egész jó barátunk lesz. Szóval amit lejebb leírtam az áll, és oda kell figyelni, ismerni kell az architektúrát akármennyire is abstrakt szinten dolgozunk, de ha ASM-ben nyomjuk a dolgokat akkor sokkal de sokkal jobban oda kell figyelni, mert ott minden sorocska töllûnk függ, ellentétben a magasabb nyelvekkel ahol a könyvtárakban levõ funkciók, osztályok stb. kódja már elég jól van optimizálva, és széleskörûen van használva, ezért sokkal magasabb minõségre és biztonságosabb kódra támaszkodhatunk. Szóval ASM szerintem ma csak oda kell, ahol tényleg a teljesítmény a legfontosabb, vagyis olyan rutinok optimizálására amelyek sokszor futnak ezáltal sok ciklust és vagy memóriát takarítva meg. De a valóságban az az igazság, hogy nagyon kevés a jó kód, és már örülni szoktam, ha a kód átlagon felüli, és ha ehhez hasonlítanánk egy tökre csiszolt kódot akkor sirva fakadnánk, de a gyors fejlõdés és még gyorsabb elavúlás ehhez nem ad sem idõt sem szükséget. Ma egyszerûen sokkal fontosabb a funkcionális kód, aki nem hiszi, gondoljon a Microsoftra, mert aligha volt nekik a legjobb kódjuk a világon és mégis a legsikeresebb programokat mondhatják magukénak, mindez éppen azért mert használható kódot állítottak elõ és az optimizálás meg a többi dolog csak másodlagos volt számukra. Tehát fontos a dolgokat meghatározott keretek közé rakni és úgy figyelni, ha csak egy vagy néhány dologra összpontosítunk akkor jobb ha nem is csináljuk, mert nem fog az ég világon semmit sem érni.
Különben jól elmásztunk a Vistá-tól... vagy a Gartnertõl... :)