Tudjátok a Földdel kapcsolatos törvényszerűségeket nem hiszem, hanem láttam,. még hozzá 1991 tavaszán és ez volt az utolsó test elhagyásom lélekként. 9 éves koromtól kezdve elhagyni voltam képes a testemet- volt más furcsa képességem is de gyerekként játéknak hittem- de mivel a szüleim figyelmeztettek, hogy soha erről senkinek nem szabad mesélnem, így hallgattam róla szerencsére gyerekként. Akkor spontán éltem át, és csak a szüleimhez---mivel anyám TBC a nevelőapámnak pedig térdig megfagyott a lába, amikor az orosz fogságból hazaszökött, de nem engedte levágni . Amikor már nagyon betegek voltak, intézetbe kerültem Ők Pesten éltek én Balaton-Zamárdiba kerültem és ott fejeztem be az iskolát- 56.- ban kerültem vissza Pestre. Az intézettől kezdve emlékszem, hogy szinte heti rendszerességgel kiléptem" és bárhol voltak otthon vagy kórházban, mellettük teremtem, anélkül hogy értesítettek volna. Csodálatos volt valóban e képességem, de már 20 éves korom után nem csak szép volt és csodálatos de olykor félelmetes is amivel szembesültem. 29 éves koromig könyvelő voltam, aztán elegem volt ebből a képességemtől, mert akaratom ellenére éltem át, de nem csak átéltem a szörnyűségeket is látva hanem valahol keleten megölt a lelkem egy embert. Egyszerűn a lelkem végig hasított a testén, ahogy lecsapott reá dühödtem- s mikor visszatértem csodálkoztam először, hogy láttam a saját karomat, a kezem csak energia rajzolatát. Akkor ott hagytam a könyvelést, klinikára mentem dolgozni,-- ismét tanultam és ált.és intenzív nővérként dolgoztam sok sok évet-- és közben a könyvtárban, könyvesboltokat kutattam, hogy megértsem minden képességem. Mert nem csak kiléptem a lélek fazonommal, hanem furcsán érzékeltem az embereket- aztán jöttem rá munkám közben hogy megérzem a testben a gyulladást a rákot, a másik ember lelkét, vagy ép azt hogy már nincs lelke. Attól kezdve visszatértem után emlékeztem már, hogy a lélek fazonom milyen- Igaz csak a lában és karomat láttam, de kilépés után nem is jutott eszembe önmagamra kíváncsi legyek. A lélek öntörvényű, és többnyire oda ment ahova ő akart, nagyon kellett koncentrálnom ahhoz, hogy néha oda is érkezzek ahova én szeretnék.--- Kilépéskor, az ÉN csak halk gondolat, s 10-20 alkalomból 1x HA oda érkeztünk, ahova szerettem volna-- kivétel az volt ha valakit szerettem és távol volt tőlem, vagy valakinek segíteni akartam, akkor csak gondolnom kellett és kicsit koncentráltan és oda is érkeztem-- majd ahogy teltek az évek úgy egyre többször sikerült- igaz megtanultam a módját" is miképp érhetem el.
Az eltelt évek alatt a klinikán- csak 2 orvos tudott a képességemről, pl hogy nem csak érzékeltem a betegségeket, de gyógyítani is tudtam némely betegséget-- bénákat állítottam ismét lábra, komából hoztam vissza, stb
Egyre nem gondoltam, ha felfüggesztem egy időre a kilépéseket, akkor a klinikán többé nem dolgozhatok, mert akkor is gyógyítottam ha nem akartam csupán elláttam a teendőimet a betegeknél.-- S bizony majd nem meghaltam, mert a szívemet legyengítettem. Aztán hiába ültem vissza könyvelni, rövid időn belül a Szívsebészeten kötöttem ki. De nem műtöttek meg, csak csodálkoztak a műtőben, mert a szív is az ereim is egészségesek voltak és még se akart verni-- leszázalékoltak a szívemmel- majd visszaadtam a leszázalékolást, elköltöztünk a városból, minden embertől távol és önmagam kezdtem gyógyítani és másfél év alatt ismét egészséges lett a szívem- Akkor kutatással kezdtem foglalkozni és olajkép festéssel. S a legvégén került sor, hogy lementem a Földbe le egészen a Magig. Azzal mindent be is fejeztem.
Elhiszitek vagy se, az nem az én dolgom, rátok tartozik, mit és kinek hisztek.