A magyar filmekkel még van egy más jellegû probléma is (persze nem biztos, hogy probléma). Sokat közülük nem nagyon lehetne eladni nyugaton, mivel nem értenék meg az emberek. Gondolok itt például a Tanúra. Bármilyen zseniális legyen az a film (mert tényleg az), egy külföldi nemigen érti meg az élét, szatíráját, "mondanivalóját". Ralph Fiennes is panaszkodott a Napfény íze forgatásán, hogy az 50-es években játszódó jelenetekbe nagyon nehéz volt beleélnie magát, mert igazából nem értette, hogy mit, hogyan, miért. Ezért aztán saját bevallása szerint is kicsit szárazra sikeredett az alakítása. Ezért mondjuk nem tudom hibáztatni, hiszen semmilyen szinten nem volt része az életének az a rendszer, az a hangulat, az a világ. Nyilván, azok többsége, aki ide ír, szintén nem volt részese ennek, de mi mégis ismerjük a dolgot a szüleink, nagyszüleink történeteibõl (meg hát a csapból is ez folyik még ma is). Szóval ebbõl a szempontból sok magyar film igen sajátságos, és a legtöbb ember számára nehezen érthetõ. Na már megint mennyit jár a szám...