2007. június 28. 11:06, Csütörtök - Balázs Richárd
Olasz tudósok úgy vélik, megtalálták a modern idõk legnagyobb becsapódása, a szibériai Tunguzka folyó közelében történt 1908-as eset lehetséges kráterét.
A BBC beszámolója szerint a Bolognai Egyetem csapata a becsapódáskor keletkezett robbanás epicentrumának közelében található tóban azonosította a krátert, amit az egyik ûrkõzet darab ütött a felszínben. Maga az esemény több mint 2000 km2 erdõt tarolt le 1908. június 30-án. Mivel eddig nem sikerült becsapódási krátert találni, ezért az elméletek azt tartják, hogy az üstökös vagy aszteroida felrobbant a Föld légkörében. Becslések szeirnt ereje ezer hirosimai atombombáéval volt egyenértékû.
A tó 3D-s rekonstrukciója
az eredeti alakról
A Cseko-tó bár elég sekély, megfelel egy kis becsapódási kráter kritériumainak, állítják az olasz kutatók akik alaposan szemügyre vették a tavat. A képzõdmény aljának geológiája egy kürtõszerû alakzatot tárt a kutatók elé, ami egyáltalán nem jellemzõ a környezõ tavakra. A geofizikai felmérések szerint a tómeder egy másik különös jegyet is rejteget körülbelül 10 méteres mélységben, ami összesûrûsödött üledék vagy akár az ûrszikla egy eltemetett darabja is lehet. Összességében a tó elég új keletû, állapították meg a képzõdmény jellemvonásaiból a Luca Gasparini és Giuseppe Longo professzor által vezetett csapat tagjai. Bár egyértelmû bizonyítékokkal nem rendelkeznek, az olaszok meggyõzõdéssel állítják, hogy az epicentrumtól körülbelül 8 kilométerre elhelyezkedõ tavat a becsapódáskor a felszínig eljutó egyik ûrkõzet darab vájta ki.
Az elméletek szerint a légkörbe belépett objektum 5-10 kilométerrel a felszín felett robbant fel 20 millió tonna TNT erejével. A robbanás akkora fénnyel járt, hogy még London egét is bevilágította. Szinte kizárt, hogy az esemény után a becsapódó objektumból ne maradtak volna meg kisebb darabok, különös módon azonban mindeddig nyomukat sem találták. Persze ahhoz hogy valamit becsapódási kráternek nyilvánítsanak bizonyítékokat kell szolgáltatni arra, hogy azt magas hõmérséklet és nyomás hozta létre. Ehhez olyan kõzetekre van szükség, melyek megolvadtak vagy a becsapódás következtében kiemelkedtek.
A szakértõk szerint a Cseko túl sekély és nem rendelkezik a kráterek többségére jellemzõ kerek alakkal, inkább elliptikusnak nevezhetõ. Elliptikus kráterek csak akkor alakulnak ki, ha az objektum becsapódási szöge 10 foknál kisebb. Dr. Garreth Collins, a londoni Imperial College természettudományi kutató tanácsának tagja szerint a tunguzkai eset modellezése ennél jóval meredekebb becsapódási szöget mutat.
Emellett hiányoznak a becsapódási kráter legfõbb jegyei is, többek közt a becsapódás által a kráterperem közelében felgyülemlett kilökõdött anyag. Emellett ha az ûrkõzet darabjai túlélték is a robbanást, akkor túl aprók és túl lassúak lettek volna ahhoz, hogy a Csekohoz hasonló méretû krátert üssenek. Végül egy kráter kialakulása elnyelte volna a körülötte álló fákat, a tó partján mégis vannak száz évnél is idõsebb fák, fejezte be gyors elemzését Collins.
Benny Peiser, a liverpooli John Moores Egyetem aszteroida szakértõje szintén óvatosan reagált a hírre, mondván az utóbbi idõben túlságosan kezdenek elszaporodni a becsapódási kráterekkel kapcsolatos felfedezésekrõl szóló hírek. Az olaszok mindezek ellenére úgy vélik, a tó ellentmondásaira magyarázatot adhat az ûrkõzet alacsony sebessége és egy "lágy" becsapódás a mocsaras szibériai tajgába, a krátert pedig kiszélesíthette a benne felgyülemlett víz és a talaj gázai. Ez magyarázatot adna az elliptikus alak mellett a kilökõdött anyagperem eltûnésére is.
A Cseko csak 1929-ben került fel a térképekre, ez azonban még nem jelenti azt, hogy nem alakulhatott volna ki 1908-ban, hiszen a terület térképezettsége elég szegényes volt abban az idõben. Az olasz csapat mindenesetre jövõ nyáron ellátogat a Tunguzka régióba és le fognak fúrni a geofizikai felmérések által jelzett anomáliáig, hogy megállapítsák pontos összetételét, ami pontot tehet a vita végére.