A játék mely ebbõl a történetbõl merít ihletet: Secret files: Tunguska
Nyolc kilométerrel Szibéria felett, 1908. június 30-án, reggel hét óra tizenhét perckor hatalmas robbanás volt a légkörben. Leégette az erdõket, az elszenesedett fákat harminc kilométeres sugárban szórta széjjel. Az embereket a földhöz vágta, és még nyolcvan kilométerrel arébb is kitörte az ablakokat. Százhatvan kilométerrel távolabb a szemtanúk azt állították, hogy hatalmas fekete felhõt láttak, majd irtózatos robajt hallottak. A fülsiketítõ zajt még ötszáz kilométerrel arébb is lehetett hallani, és a tudományos mûszerek a világ minden pontján különleges eseményeket észleltek Észak-Oroszországba. A növény- és állatvilágban a mai napig furcsa jeelenségek tapasztalhatóak. De mi is történt pontosan Tunguszkában azon a napon?
A robbanás helyszínéhez legközelebbi szemtanúk az epicentrumtól negyven kilométerre lévõ rénszarvas pásztorok voltak. Éppen a sátraikban aludtak, amikor valami irtózatos erõ a levegõbe röpítette õket. Az egyik férfi állítólag meghalt, mások szméletüket vesztették. Amikor magukhoz tértek, azt látták, hogy körülöttük elpusztult, leégett az erdõ. A robbanástól déli irányban nyolcvan kilométerre lévõ vanavrai kereskedelmi állomáson a szemtanúk azt látták, hogy az égbolt kettõbe hasadt, és az északi részét lángok borítják. A robbanás olyan forró levegõt lökött feléjük, hogy úgy érezték, mintha a ruháik meggyulladtak volna. Fel is dobta õket a levegõbe 5-6 méter magasba, és amikor túl voltak az elsõ megrázkodtatáson, rettenetes robajt hallottak, majd olyan hangokat, mintha kõzuhatag hullana a földre.
"Egy asszony éppen akkor ment a forráshoz vízért: Láttam, amint északon az ég kettéhasadt a föld színéig, és lángok törtek elõ. Azt gondoltuk, az égbõl hullottak a kövek, így hát hanyatt-homlok menekültünk a rémülettõl. Amikor elértük a házunkat, látom, hogy az apám Szemjonov eszméletlenül fekszik a csûr közelében. A tûz fényesebb volt a Napnál. A dörejek idején rettenetesen remegett a föld az összes kunyhókról pedig göröngyök peregtek le."
Távolabbi szemtanúk a döbbenetes jelenség utolsó és nagyon impozáns részét is látták. A távoli kisvárosok lakói észrevették, hogy egy "tûzgolyó", s utána egy irizáló csík hasít végig a hajnali égen. Sokan hitték azt, hogy ez az apokalipszis kezdete. A helyi újság, a Szibir arról számolt be, mit lehetett látni a robbanástól 350 kilométerre lévõ Nyizsne-Karelinszk falucskában.
"A parasztok egy vakítóan ragyogó testet láttak, amit kékes-fehér fény borított. Körülbelül tíz percen keresztül lefelé mozgott. A testnek olyan formája volt, mint egy pipának. Az égen nem voltak felhõk, eltekintve attól, hogy ott, ahol a ragyogó testet észrevették, mélyen lent a láthatáron, egy kicsi fekete felhõ vált láthatóva. A levegõ forró volt és zsáraz, s amikor a ragyogó test a föld felé közeledett, egyszer csak szétporladt. A helyén óriási fekete füstfelhõ jelent meg, majd hatalmas, menydörgéshez nem hasonlítható robaj hallatszott - olyan volt inkább, mintha kövek zúdultak volna a földre, vagy több száz gépfegyver kezdett volna el egyszerre dörögni. Az épületek megrázkódtak, lángnyelv csapott ki a felhõbõl. Az öregasszonyok zokogtak, mindenki azt hitte, közeleg a világvége."
Az orosz hatóságok hosszú éveken keresztül nem tettek semmit nnak érdekében, hogy bármit is megtudjanak a mindennaposnak aligha nevehetõ eseményrõl. A Szovjet Tudományos Akadémia 1927 márciusában bízta meg Leonyid Kulikot, hogy indítson vizsgálatot annak kiderítésére, mi is történt. kulik megérkezett a helyszínre, fényképeket készített, alaposan tanulmányozta a vidéket, de nem talált meteoritdarabokat. Úgy tûnt bármi is okozta a különös és rettenetes történéseket, elporlasztotta önmagát.Az oroszok értetlenül álltak a tény elõtt, hogy semmilyen fizikai bizonyíték nem maradt. Úgy gondolták, hogy csak egy ûrbõl érkezett hatalmas kõ okozhatta ezeket a hatásokat.
A hatalmas, sûrû, és sötét tajga félelmetes vadon volt az 1920-as években. Kulik és csapata a vadonnal, és a zord Szibériai téllel viaskodva kalandregénybe illõ küzdelmek árán jutott el rénszarvasokkal a robbanás színhelyére. Akkor hihetetlen kép tárult elé: Ameddig a szem ellátott, legalább 20-25 km-es körzetben tökéletes volt a pusztulás.A tajga hatalmas fái lelapítva feküdtek. A fenyõk hátborzongató módon feküdtek egymás mellett, de párhuzamosan. A robbanás középpontjának tehát sokkal messzebb kellett lennie. A katasztrófa méretei így messze túlszárnyalták azokat a riasztó beszámolókat melyek hébe-hóba eljutottak Szentpétervárra. Bár Kulik mindenre el volt szánva, tízéves kutatómunka után sem jutott semmilyen világos következtetésre, mi okozhatta a robbanást. A repülõgépes vizsgálatok során világossá vált, hogy a pusztulás több mint 2000 négyzetkilométert sújtott, mintha az USA- ban Philadelphia vált volna a földdel egyenlõvé.
Miután a 2. világháború végén az amerikaiak ledobták az atombombákat Japánra, számos fénykép készült a hirosimai és nagaszaki pusztításról. Amit ezeken a fényképeken láthatunk, fölöttébb hasonlatos ahhoz, amit a tunguszkai robbanás epicentrumát ábrázoló képek mutatnak. A szemtanúk beszámolóinak újabb átvizsgálása még inkább valószínûsítette, hogy a tunguszaki robbanás valójában nukleáris robbanás volt. Ám 1908-ban még nem léteztek nukleáris fegyverek, úgyhogy sokak véleménye szernt a robbanást az okozta, hogy egy idegen bolygóról érkezett ûrhajó nekicsapódott a Földnek.
manapság leginkább csak gúnyolódni szokás ezen a feltevésen, sokkal inkább elfogadott az a vélekedés, miszerint antianyag vagy feketelyuk-robbanás törtémt Szibéria felett. jelenlegi tudományos ismereteink alapján meg tudjuk állapítani, hogy a robbanás olyan erejû volt, mint amit egy negyven megatonnás nukleáris fegyver tud elõidézni. Bármi is okozta ezt a rendkívüli jelenséget, ahhoz, hogy megnyugtató válaszokat találjunk, jóval többet kellene tudnunk a témáról.
Forrás:
Írta: Rowland
Forrás: Kamenyiczki Csaba, 1999 és Matt Lamy, 100 megmagyarázhatatlan rejtély címû könyve alapján
© A Kalandjátékok Oldala . Minden jog fenntartva.