Bocsi, hogy egy ideje nem jelentkezem, de kind of busy...
Fontos, hogy ne babráljon ki velünk a magyar nyelv, azat ne beszéljünk el egymás mellett, mert az igazán meddõ viták az ilyenekbõl sarjadnak!
Addig is beszúrnék gondolatokat, igaz, mástól:
"Nem volt semminek nemléte, sem léte,
nem volt levegõ és fölötte kék ég.
Hol volt a világ? Mi takarta, védte?
Hol volt a magasság és hol a mélység?
Az élet még nem vált el a haláltól,
egymásban pihent nappal és az éjjel;
lélegzés nélkül lélegzett magától
az Egy, és magányát dobta széjjel.
Fekete volt minden, mint mikor éj van,
az idõ csak készülõ óceán volt;
s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,
áttüzesedett és burkából kilángolt.
Megszületett a szerelem, a lélek
magva és ura minden ösztönnek;
nemlétig érõ gyökereit a létnek
ma is a vágyban keresik a bölcsek.
És mikor a rend a határt kiszabta,
mi volt alul, és mi került fölébe?
Itt vad álmok, ott erõk forradalma,
lent bomlás, fent a formák büszkesége.
Megtudtak-e mást is, akik kutattak?
A titkokat bejárni volt-e szent ész?
S ha bár istenek is csak azóta vannak,
ki mondhatja meg, hogy mi volt a teremtés?
Õ, akitõl van, aki a világra
õrködve néz, aki a maga õse,
Õ, aki csinálta - vagy nem csinálta?
Õ tudja, tudja - vagy nem tudja Õ se?"
Ennek az irománynak egy arab csillagász költõ az elkövetõje. Rigvédából idézet, melynek kora mellesleg kb 3200 év...
![](/images/leful.gif)