Kissé késõbb és kissé más irányban folytatva...
Nagyon jól tudom, hogy egy film vagy könyv fordításánál sok nehézség adódik, amit a fordítónak kell megoldania (szójátékok stb.), és a választott megoldással esetleg nem mindenki ért egyet. A nagy többséget persze ez nem érdekli, de aki az eredetit is ismeri, olvasta vagy látta, ez nagyon zavaró lehet. Azzal azonban soha nem értek egyet, amikor csak a "jól hangzó", "nézõ fogó" hatás miatt adnak valami egész más blõd címet.
A fordítónak számot kell vetnia azzal is, hogy a magyar közönség nagy része idegennyelvilag nagyon alacsony szinten van. Ekkor még nehezebb egy szójátékot átvinni (vagy uram bocsá' meghagyni az eredetit.) Például egy sci-fi filmben szerepel (nálunk még nem ment) "New New York" meg "New New New York". Ezt hogy lehetne jól áthozni magyarra? Új New York? Elvesz a lényeg. (én meghagynám az eredetit, aki nem érti a szójátékot, az õ baja.)
A fordítók azonban néha túlzásba viszik a dolgot. Engen ez fõleg akkor zavar, amikor a nevek egy részét magyarosítják (azokat, amelyek angolul jelentenek vagy összecsengnek valamivel), mások megmaradnak angolnak, így egy vegyesfelvágott lesz az egész.
Például a Harry Potterben mi az ördögnek lett a Hogwarth-ból Roxfort?
A minap néztem egy Doctor Who (= "Ki vagy, doki" ?!) filmet a Cool tv-n, a 2005/2-es részt. Ebben egy 1950-es évekbeli wurlitzert egy 2005-ös iPod-ként mutatnak be. A poén ugye az lenne, hogy a távoli jövõben már nem ismerik és összekeverik ezeket az ókori múzeumi cuccokat. A magyar szinkronban az iPod elmaradt, egyszerûen wurlitzerrõl volt szó. Félt a fordító, hogy a magyar közönségnek túl magas lett volna a poén?