Azt hiszem ez az üzenet ebbõl a topickból nem maradhat ki!
"Mindig szomorú pillanatokat kell átélnünk, ha egy kivételesen tehetséges embertõl kell megválnunk, dolgozzon, alkosson ez a valaki, az élet bármely területén. Azok az emberek, akik éveken át képesek millió másnak örömöt okozni a szereplésükkel, vitán felül a legértékesebbek közé tartoznak, és a maguk után hagyott üresség úgyszólván betölthetetlen.
Így van ez most is, így érzek jómagam is.
Michael Schumacher, aki a Forma-1-ben eltöltött 16 év során minden lehetséges rekordot beállított és megdöntött, az egyelõre még „csak” hétszeres világbajnok bejelentette, hogy amikor 2007-ben Melbourne-ban felbõgnek a motorok, Õ már nem fog volán mögött ülni, és többé már nem lehet vele számolni, nem kell tõle tartani.
Azonban a sportágon belül és kívül egyaránt emblametikus figurává vált versenyzõt, rengeteg feltörekvõ fiatal tehetség példaképét biztosan nem fogjuk elfelejteni, hisz sporttörténeti szerepe eredményeit tekintve megkérdõjelezhetetlen. A kerpeni srácból legenda lett, õ az, aki minden maximumot kihajtott képességeibõl, és elmondható, hogy a sportágban töltött idõszak alatt tiszteletreméltó magabiztossággal verte tönkre az aszfaltcsíkokon rendre felbukkanó, trónkövetelõ ellenfeleket. Nem lenne helyes azt mondani, hogy egy legenda ért most véget. Mert Schumacher szellemisége mindig jelen lesz a Forma-1-ben, a Ferrarinál eltöltött évek, az istállón belül kialakult rendkívüli profizmus, céltudatosság, és az, az iszonyatos erejû lendület, amely egyebek mellett Michaeltõl elválaszthatatlan érdem, maradandó érték. A példakép új mércéket állított fel, új kihívásoknak kell megfelelniük azoknak, akik utána jönnek, és így valóban: Ha Õ maga távozik is, irigylésre méltó eredményei, a többi versenyzõt bizonyára hosszú idõn keresztül motiváló rekordjai, az a hihetetlen széria, amely a sportág szinte külön mûfajává, klasszisává tette õt. Itt marad velünk, és mindenkivel, aki többé, vagy kevésbé ebben a benzingõzös világban él. Mindez ott lesz továbbra is minden pályán, mintha az a hosszú lista, amely érdemeit méltatja, maga lenne a mindenki által elérni vágyott befutó, a Cél.
Voltak nehéz pillanatok, sõt, akadtak olyan futamok is, ahol a Példakép nem mindig úgy viselkedett, ahogyan azt egy igazi sportemberrõl elvárnánk. Ám ne feledjük: Nincs olyan ember, aki soha ne botlana meg, és ha végül mérleget vonunk, a pozitívumok többszörösen nyomnak a latba.
Azt hiszem, nem csak azt az örömöt köszönhetjük meg Michaelnak, amit a rajongói éreztek, amikor megnyert egy-egy futamot, vagy magát a világbajnokságot. Az Õ személye, kivételes tehetsége, tudása, profizmusa révén – talán túlzás nélkül állítható -, milliók lettek kíváncsiak erre a fantasztikus sportágra, milliók számára vált szórakozássá a futamok, az idények végigkísérése, és talán ezrek számára nyújthatott pusztán személyisége, viselkedése okán egyfajta példaképet, követendõ példát.
Az abszolúte pozitív értelemben veendõ, 100%-os Sportember mivolta számomra megkérdõjelezhetetlen. Amikor minden addigi rekordot megdöntött, minden trófeát elnyert, minden babért learatott, Michael akkor sem fáradt bele, nem fásult el, és mikor nehéz idõszakok köszöntöttek be, nem adta fel, sõt… Kitartása és töretlen optimizmusa, bámulatra méltó teljesítményekre sarkallta, felülmúlva néha már-már önmagát is.
Távozása egy korszak végét jelenti. A Schumacher-korszak ér véget, és ezzel Michael lezár egy történelmi szakaszt, amelyet követõen a Forma-1 többé bizonyosan nem lesz ugyanolyan, mint vele volt. Bizonyos, hogy a következõ idényben nem lesz pótolható a hiánya, még akkor sem, ha egy olyan nagyszerû és tehetséges fiatalember veszi át a stafétabotot, mint Kimi Raikkönen. Ezután nem kell Michael-al számolni, nem bukkanhat elõ az egyik kanyarból eszelõs sebességgel, hirtelen rátapadva ellenfelére, és soha többé nem drukkolhatunk neki, hogy még utoljára tanítsa móresre a szemtelenkedõ, hamar beképzeltté, önteltté váló ifjoncokat. Nem láthatjuk majd az egész pályafutása alatt csodálatraméltó frissességben megõrzött, a futamgyõzelmei alkalmával mindannyiunk által, minden alkalommal csodált, szinte gyermeki örömét sem.
Schumacher búcsújával a Forma-1 igen fontos, szinte már szerves része is távozik. Minden esetre remélem, hogy eredményei, sporttörténeti jelentõségû, bravúros szereplése valóban példaképpé teszi õt a következõ nemzedékek szemében, és ilyesformán, öröksége révén Michael Schumacher szellemiségébõl mégis marad valami a pályákon, a boxutcákban, a pódiumon, a versenyzõk fejében.
Michael, köszönjük ezeket, a fantasztikus éveket, köszönjük mindazt, amit tevékenységeddel adhattál másoknak. A nyolcadik világbajnoki cím megszerzése utáni idõszakra pedig jó pihenést kívánok Neked – megérdemled.