Lehetne megoldás, de csak akkor ha nem pont a forgástengely ekliptika síkjához való elhajlását feltételeznénk, illetve annak valami trauma hatására történõ drasztikus megváltozását. Ugyanis akkor a tengely körüli forgás során a szögsebesség-vektor térbeli iránya és nagysága állandóan változik. Ez pedig valóban okozhat precessziózavarokat. Csakhogy azok érvrõl évre kiegyenlítõdnek, hiszen csak látszólagos zavarok. (Valójában csak az érzékelési és számolási problémák adják a 'zavar' kifejezés használatát .) Csakhogy én éppen a forgástengely elhajlásának változására kérdeztem rá, hiszen ez szerepelt az idézetben, mint valamifajta köztudott tudományos ok. Tehát feltételezésnek jó amit mondsz, de megoldásnak nem, mert amit állítasz az valós, de nem errõl van szó.
Persze nem is ez volt a kérdés. A sorok között olvasható, és csak képletesen feltett kérdés az, hogy miképpen lehet ugyanazt a dolgot egyszer tagadni, másszor -mintha mi sem történt volna-, hopp elõvarázsolni, mint a kisnyulat a bûvész a cilinderbõl? Van abban a kalapban minden, ha az elõadás úgy kívánja, de rögtön üres, ha a "semmit" kell bizonygatni. Ez kéremszépen az áltudomány, a dogmatizmus, illetve e tudósfejekben történõ megférésnek az ékes bizonyítéka. Ilyen eklatásn példát ezerszámra lehet sorolni sajnos a tudományos igényességûnek kikiáltott sajtóból.
Máskülönben pedig dejó, hogy a 173-ban, 175-ben és a 177-ben oly jól körbeírtam, mert íme bekövetkezett. A letanulatlanozás is, a kiröhögés is, és íme a tudomány 'védeleme' a primitív bunkók által. Szerencsétlenek azt hiszik, hogy valaki bántja a tudományt és nekik -oh nemes lelkek-, jutott az a megtisztelõ feladat hogy megvédhetik azt. :o) Mondom, fölkapták az ügynökök dumáját és szerény agytevékenységükhöz mérten megpróbálják leutánozni. Szörnyû ez kérem!