vannak elektromágnesek (gerjesztett mágnesek) és eredendõen mágneses tulajdonságú anyagok, utóbbiak (többek között, egyszerûsítve) a ferromágnesek. Ott atomi szinten a mágneses momentumok (dipólmomentumok) a mikroszkópikus rendezettség állapotában vannak. A dipólmomentum a spinnek (egy elektronhoz tartozó kvantumos tulajdonság) és az atomban mozgó elektronok esetén azok pálya menti mozgásának megfeleltethetõ impulzusmomentumnak az eredõje.
Konyhanyelven élve hasonlattal:
Felnagyítjuk az anyagot, nézzük meg közelrõl: az atomok apró búgócsigák, melyek (+) és (-) irányba forognak és tengelyük erre-arra áll a Szerjózsa minden irányába. Igen ám de a mágnesnek NEM! Ott azt látjuk, hogy minden kicsiny búgócsiga egyazon irányba mutat, katonás rendben állnak mintha csak egymás másolatai lennének, mint egy abroszminta. Ezek a kis búgócsigák ráadásképpen ugyanazon irányba forognak, teljesen megegyezõ fordulatszámmal.
Összegzésül közös (kvantummechanikai) munkájuk gyümölcseként (eredõjeként) adódik a makroszkópikus mérettartományban a ferromágneses fizikai tulajdonság.