Egyenáramú vízbontás esetén,tisztán a Coulomb erõt használjuk fel, ezzel bontjuk szét a poláros molekulákat. Járulékos veszteséget az áramköri ellenállások okoznak, fõként nagyobb áram esetén, a veszteségi ellenállások: az elektrolit- amelynek egyébként negatív a hõmérsékleti együtthatója (TK)-, az áramforrás és a vezetékek belsõ ellenállása. Nagyfrekvenciás energia elõállítása önmagában is nagyon veszteséges. A 70% hatásfok már kiváló eredmény. Energetikai láncban viszont ez elképesztõen gazdaságtalan, és itt a vízbontásról még nem beszéltem.
A víz magas hõmérsékleten és gázfázisban disszociál hidrogénre és oxigénre. (Csernobilban ez okozta a robbanást. A reaktor hûtõvizének gõzébõl durranógáz keletkezett és szétvetette a reaktort.)
Arra lehet gondolni, hogy nagyfrekvenciás erõtérrel rezonanciába kerülve, a molekulák már szobahõmérsékleten, még vízfázisban disszociálnak.Az erõtérrel rezonáns molekukák "szétrázódnak", a molekulát összetartó Coulomb vonzást az erõtér energiája semlegesíti. Aki már hangolt rezgõkört az tapasztalta, hogy renonancia esetén az energiafelvétel a rezonanciamentes állapot Q-szorosa lesz. Tulajdonképpen a poláros molekulák is parányi rezgõkörök, amelyek nagyon jól kimérhetõek és rezonancia esetén az energiafelvétel kvantumállapot változást idéz elõ, a kölcsönható atomok megnövekedett szabadságfoka miatt szétesik a molekula. A lényeg a szobahõmérséklet, mert ezen a hõfokon még nem számottevõ a termikus veszteség egy adott technológiánál, szemben, a több száz, vagy esetleg ezer fokon mûködõ reaktorokkal. Ha a nagyfrekvenciás energiát gazdaságosan tudják elõállítani, és a reakció vesztesége is kicsi akkor ez a jelenség lehet a jövõbeni hidrogéngyártás alapja. Halleluja!