Az tény, hogy a hasadásos erõmûvekben nagy mennyiségû és sokféle nagyaktivitású hulladék keletkezik. Ehhez adódnak a nagy neutronfluxus miatt aktiválódó szerkezeti elemek (másodlagos hulladék.) Ezek kezelésére van -egyre kiforrottabb technológia. Nem a hulladék az elsõdleges veszélyforrás (de nem is elhanyagolható), hanem a reaktortérben "összezsúfolt"nagy mennyiségû aktív anyag, amelynek spontán hasadását a technika korlátozza. Tehát ha nem avatkozunk be spontán reakció indul be, és kialakulnak az úgynevezett baleseti szindrómák: Kína szindróma: a reaktormag ellenõrizetlenül megszalad, beleolvad a földbe, és kijön Kínában. Csernobil szindróma: Az emberi hülyeség és felelõtlenség miatt megszalad a reaktor, és a fejlõdõ gázok szétvetik a reaktort, majd a forró reaktív anyagok zsabadon távoznak a légkörbe ill. a környezetbe. (Csernobilban szándékosan kikapcsolták a védelmi rendszert egy "kísérlet" elvégzése miatt).
A lényeg a fissziós reaktor bármely okból való diszkontrollációja balesetet okoz, mert a kritikus tömeget meghaladó módon együtt tartott hasadóanyag moderáció nélkül megszalad.
Ezzel szemben A fúziós erõmûben a kontroll megszûnése esetén a reakció azonnal leáll. Hasadóanyagok nincsenek a rendszerben. Radioaktiv végtermék nem keletkezik. Radioaktív hulladék csak a reaktortérnek a magas neutronfluxus miatti felaktiválódása miatt jelentkezik.- Ezek alacsony aktivitású anyagok, és csekély a mennyiségük. Az üzemanyag a deutérium, amely korlátlanul kivehetõ a vízkészletbõl, és trícium, amely ugyan radioaktív, de nem is tárolják nagy mennyiségben, hanem szükség szerint az erõmûben állítják elõ. A reakció végterméke pedig stabil, nemsugárzó hélium.
A fissziós erõmûvet, egy ki nem kerülhetõ szükséges, de kockázatos technológiának látom, amelyet mihamarabb túl kell haladni. Egyébként a hasadásos erõmûvek nyilvánvaló kockázatai miatt Teller Ede és munkatársai elõrehaladott kutatásokat folytattak a természeti törvények és folyamatok által kontrollált kompakt erûmûvekkel kapcsolatosan. Ezt az erõmûvet mélyen a föld alá építik, feltöltik mondjuk húsz évre való üzemanyaggal, betemetik, majd beindítják. Az erõmû konstrukciója olyan, hogy önszabályozó folyamatok- nem bonyolult vezérlések-hanem egyszerû természeti elvek kontrollálják a mûködést, ha húsz év múlva már nem ad energiát, lekapcsolják a hálózatról és elfelejtik.