Nos, a Newton-i fizika is, a Galilei féle is használható, a Lorentz-i fizika is használható, és persze az Einstein-i fizika is használható.
Mindegyik a maga értelmezési tartományában. Egyik sem univerzális, bár Einstein a barátaival megkísérelt olyan elméletet összetákolni amelyben az összes korábban már elfogadott és használt elmélet valamilyen módon határesetként megjeleníthető.
Egyébként pedig egyszerűen bizonyítható, hogy a specrel posztulátumai légből kapottak. Nincs ikerparadoxon olyan értelemben ahogyan azt sokan értelmezik, nincsenek alagút-vonat hossz paradoxonok.
Mert csupán a fény mint információ továbbító jelenség és a haladása közben végzett mozgás sebességének aránya okozza a transzformálásnál felhasználandó ß=1/gyök(1-(v/c)²) nagyságú korrekciós tényező szükségességét. Más szóval szimpla hibakorrekció.
Ami tetejében a relatív egyidejűségével önmaga paradoxonját képezi.