Nem vagyok fizikus. De! Két dolog meglehetõsen bõszít. Az egyik amikor a szakértõk a magaslóról néznek hülyének, a másik amikor a sarlatánok áltudományos halandzsával próbálnak megvezetni, még ha hisznek is abban amit állítanak. Amíg a jósok és kávézaccból jövendölõk gennyesre keresik magukat, és ameddig a "tudományhívõk" reflexbõl lesöpörnek bármely, az õ vaskalapos nézeteiktõl idegen újszerû gondolatot, nekem mint gondolkodó embernek, kötelességem, hogy a tiszta ész logikája alapján megkeressem a szélsõségektõl mentes utat, amely elõre visz. Az itt folyó viták ébresztették bennem az igényt, hogy -minden vaskalaposság nélkül-, de a józan ész alapján, keressem az ismérveket, hogy mely érvelés lehet helytálló és melyik nem. Persze maximális rugalmassággal és nyitottsággal alkalmazva azokat, mert különben a vaskalaposság egy másik formájához jutok. A lényeg az, hogy nyitottan de józanul mérlegelhessem az információkat, hogy saját világlátásom a lehetõ legnagyobb korrelációt mutassa a valósággal. Ez igényesség kérdése. Meggyõzõdésem hogy bármely tudomány-itt épp a fizika- tiszteletre méltó mûvelõi, csak úgy lehetnek objektívak a saját területükön, ha ezeket az alapvetéseket megteszik.
Ezzel nem akarom tematizálni a topikot, hiszen ez egy szakmai fórum. De! éppen a beírásokat olvasva éreztem szükségét ezt a témát felhozni.