hm... nem rossz, az életrajzos stílus a háború utáni idõszakról egészen más képet tud mutatni. Fõleg, ha még fiatal a fõszereplõ. Egyedül azt nem értettem, hogy miért kellett vizet hordania a tanárnak? Ja, és még annyi, hogy a csecsemõkorára természetes, ha nem emlékszik az ember. De ezek tényleg nem olyan nagy hibák, az én regényemben biztos találsz többet is :D