ez kicsit rosszabb lett, azaz nekem nem tetszett annyira... nemtom,.. az a baj, hogy összesûrítetted. Gyors az egész, és nem látok sok képet, de ha látnék, akkor lenne 1 egész A4-es oldalas is :D Csak jó lenne, ha nem csak én értékelnék... De hát elég kevesen jönnek ide :(
Na, találtam a regényemben az 53. oldalon egy olyan részt, melyhez nem kell sokat tudni az elõzményekbõl. Be is rakom ide: (ja, most a 103. oldalon tartok... amíg suli van, és sok utolsó doga, sajnos ez van... :()
Eljött az este, felbukkant a most kifli alakot öltõ hold, és feltûntek az égen a csillagok is. A levegõ enyhén hûvösebb lett, de megõrizte friss illatát. A nap hõsei már kipihenték, s kikúrálták magukat a nagy ünneplésre. Az Éhes Rigó nevû fogadó még idõben meghívta a nagyszerû Pörgõ Ujjak nevû bárd együttest. Volt köztük két ember, aki lanton játszott, volt egy hárfás, egy dobos, és egy pánsípot fújó elf is. Povrus szélesen mosolygott, fõleg a bejövõ hatalmas számú bevétel miatt. Igaz, adnia is kellett aranyat bõven a zenekarnak.
Reun a pult elõtt kialakított színpad közelében lévõ asztalnál várta útitársát. Az étkezõben úgy rendeztek el mindent, hogy legyen egy kis hely táncolni is. A falról mindenféle szalagok lógtak díszítés gyanánt, s az illatok sem húsból áradtak. A mágus illatosította be a termet egy varázslattal, amit még fel tudott használni kevés mágikájával. De most már nem maradt semmi ereje.
Erenát várta, aki éppenséggel a félbárd gárdistától kapott estélyi ruháját vette fel. Meglepõ volt tõle, hogy el is fogadta. Reun nem értette, hogy ennek õ miért nem örül. „Végre egy elf szépségéhez méltó ruhát fog felvenni! Ez miért baj nekem?”- gondolta magában. És akkor megjelent a lépcsõ tetején. A bársonyos, halványkék estélyi csodálatosan mutatott rajta. Halványan kirajzolódó virágminták voltak rajta, s nagyon szépen rendezett, apró csipkék díszítették. Meztelen válla kibukkant a ruhából, haja fel volt tûzve, hegyes füleiben fülbevalók lógtak, s szája szépen ki volt rúzsozva. A férfi majdnem elájult, amikor közelebbrõl is megtekinthette az elf szépséget. Gyorsan felállt (ekkor hirtelen nagyon ügyetlennek érezte magát), majd úriasan hellyel kínálta a nõt.
Erena felkacagott, aztán mosolyogva leült.
- Nem kell ennyire udvariasnak lenned! Ma már éppen eleget tettél értem. Különben is, ez most egy igen kivételes alkalom, hogy ilyen hercegnõcskésen mutatkozom.
- Én viszont így nõttem fel, nemesi családban. A köztünk lévõ szigorú, erkölcsi szabályokat még véletlenül is be akarom tartani- aztán gyorsan témát váltott- Remek a zene, nem?
- De, az, csodás! Még nem hallottam errõl a zenekarról, pedig nagyon szépen játszanak.