Legyen egy kis olvasnivalótok:
Csata után
Hömpölyög a víz, árad a folyó,
Kik harcolni mentek, azok fele halott.
Nem látnak már semmit, csak a kéklõ eget,
Nincs már más világuk, csak a könnyû felleg.
Hömpölyög a víz, árad a folyó,
Itt-ott még megszalad lovas nélkül egy ló.
A folytó köd mindent befed,
A feleségük, mondd, kit szeret?
Egy halottat, egy nyomorékot?
Most patak csobog, hol egykor vér folyt.
A víz mindent tisztára mos,
Már csak emlékek szállnak ott.
Egy ócska ruha, egy emlékfoszlány,
Van köztük rossz, de van, ami vidám.
Egy csöpp kis gyermek, gyereksírás,
Már egy hónapja volt, és nincs, ki sírt ás.
De még van emlék, még van gondolat,
S így a hõsök neve örökre fenn marad...
Életed értelme
Magamba nézek, de nem látok mást,
Mint egy elrontott élet utolsó pillanatát.
Életem felsikolt, megkérdezi tõlem:
,,Miért rontottál el ily rosszul engem?"
Miért nem szerettél, ha egyszer megkértek?
Miért nem gyûlöltél, ha volt, ki megsértett?
Miért nem segítettél, ha más erre megkért?
Miért nem nevettél, miért nem örültél?
Gyászban élted le egész életed,
Nem hagytál semmi jót vergõdõ létednek,
S õ szólt rád, ordított, de te nem hallottad,
Mit tettél mond, el miért tapostad?
Miért nem akartad, hogy szebb életed legyen?
Miért lázadtál, ha tudtad: elveszel?
Miért nem feleltél, ha más kérdezett?
Miért nem kérdeztél, ha volt, mit nem értettél?
Magányában hagytad életed,
S most mindent megbosszul,
Egy rossz mozdulat,
S szíved már nem mozdul...