Teljesen igazad van a tegezést-magázást illetõen, de a német példára azt mondom, hogy elképzelhetõ szabadfordítás és szorosan az eredeti szöveghez igazodó fordítás, és ilyen esetben az elõbbi szerencsésebb, bár általánosságban errõl fölösleges beszélni.
A Poirot-történetek esetében viszont azt is figyelembe kell venni, hogy Poirot stílusához jobban illik a magázás (lásd Poirot-t, Hastingset, Jappet és Miss Lemont a szinkronizált Poirot-filmekben), illetve kevésbé fordult elõ akkoriban az, hogy fiatal idõsebbet tegezett, vagy férfi nõt tegezett.