Pont ezért nem lehet monopolhelyzetnek tekinteni, amirõl beszélsz:
"Helyetesítsd kérlek pl.:
Queen:Show must go on
Steppenwolf: Born to be wild
Dream Theater: Metropolis Pt2 - Scenes From A Memory (album)"
Ugyan azt mondod, amit én, csak a másik oldalról közelíted meg.
"Ez a feladat a MANAGER dolga, aki szintén leveszi a százalékát"
Ha már ennyire belemegyünk, akkor ez a MANAGEMENT feladata, ami a legritkább esetekben egy személy. Zenék és filmek, de akár szoftverek esetében azért keresnek meg kiadókat, megacégeket az egyszeri "iparosok", hogy pénzt kaphassanak olyan dolgokra, amikre az életben nem lenne amúgy elég pénzük. A MANAGER, akirõl te beszélsz, arra jó, hogy a kezdeti idõkben a KAPCSOLATRENDSZERÉVEL eljuttasson olyan helyekre, ahonnan el tudsz indulni. A manager egyik legutolsó "küldetése" akkor jön el, amikor kap egy telefont egy kiadótól, vagy éppen õ maga telefonál.
Innentõl a kiadó MANAGEMENT osztálya végzi el ezt a feladatot - természetesen itt már jóval nagyobb, legtöbbször globális méretû dolgokról beszélünk.
Az, hogy ez milyen irányba fordult el mára, az egy külön kategória. A jogvédõk szerepe állati természetes, mert a jogász-szakma így is telített, a médiaipar pedig szó szerint zabálja a jogászokat.
Nem azzal vitázom, hogy a kiadók jófejek-e, hanem azzal, hogy a kalózkodás NEM AZ. Ennyi.
És amit Rolika olyan profin kifordított, gyakorlatilag az egész véleményemet:
Az internetes kalózkodás egy ESZKÖZ arra, hogy a kiadókat "jobb belátásra" bírjuk (kényszerítsük). Egy rossz, abszolút nem legitim, de SZÜKSÉGES ESZKÖZ.