2003. január 7-én Seattle-ben, az American Astronomical Society éves közgyûlésén két kutató bejelentette, hogy a világon elsõként sikerült megmérniük a gravitáció terjedési sebességét. Az eredmény Einstein relativitáselméletével összhangban megegyezett a fény sebességével. Nincs tehát szenzáció, továbbra is jó a relativitáselmélet, ennek ellenére a bejelentés gyorsan az írott és elektronikus napilapok vezetõ tudományos híre lett. A gyors és nagy sajtóvisszhang miatt a kritikai észrevételek sem késtek sokáig, ezeket azonban már hiába keresnék a napisajtóban, itt a Nature-ben és a Science-ben közreadott észrevételeket idézzük.
A gravitáció sebességének megmérésére lehetõséget adna a gravitációs hullámok észlelése. Egyre érzékenyebb kísérleti berendezések épülnek, de eddig még a legnagyobb kozmikus kataklizmákat kísérõ gravitációs hullámokat sem sikerült észlelni. Sergei Kopeikin elméleti fizikus (University of Missouri) más utat keresett. Nagyjából évtizedenként egyszer a Jupiter a Földrõl nézve elhalad egy kvazár, a rádióhullám tartományban intenzíven sugárzó égi objektum elõtt. A Jupiter gravitációs tere kissé eltéríti a rádióhullámokat. Kopeikin számításai szerint az eltérítés mértéke függ a gravitáció sebességétõl. Méréssel lehet tehát tisztázni, hogy Newtonnak volt-e igaza, amikor az azonnali távolhatást tételezte fel, vagy Einsteinnek, aki a gravitációs hatás fénysebességgel való terjedésével számolt. (Ha a Nap egy pillanat alatt eltûnne a Naprendszer középpontjából, és a gravitáció fénysebességgel terjed, akkor a Föld még tizennyolc percig változatlanul keringene pályáján. Tizennyolc perc után, a gravitációs erõhatás megszûntével egyenes vonalban kilõne a világûrbe. Ez a lehetõség szerencsére csak gondolatkísérlet formában létezik.)
A Jupiter 2002. szeptemberben haladt el egy rádióhullámokat sugárzó kvazár elõtt. Kopeikin és Edward Fomenton csillagász (National Radio Astronomy Observatory, Charlottesville, Virginia) összegyûjtötte a rádióteleszkópok mérési adatait, és Kopeikin formulája alapján ebbõl számították ki a terjedési sebességet. A gravitáció sebessége a fénysebesség 1,06-szorosának adódott, kb. 20%-os hibával. A végtelen nagy sebességû terjedést tehát egyértelmûen kizárhatták, a gravitáció és a fény sebessége a mérés hibahatárán belül megegyezik.
Asada Hideki (Hirosaki Egyetem, Japán) már hetekkel az égi esemény elõtt amellett érvelt az Astrophysical Journal Letters hasábjain, hogy a tervezett módon nem a gravitáció, hanem a fény sebességét fogják megmérni. A gravitációelmélet egyik tekintélyes mûvelõje, Clifford M. Will szerint a Kopeikin által mérni vélt jelenség csak olyan kis másodrendû hatást okoz, ami ma mérésekkel nem mutatható ki. Mások azt emelik ki, hogy az általános relativitáselméletben a fénysebesség és a gravitáció olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy még elvi különválasztásuk lehetõsége és módja is vitatott. Ezért vitatják Kopeikin formuláját, amelyet az általános relativitáselméletbõl vezetett le. John Baez (University of California, Riverside) szerint, jó esetben a mérés megerõsíti azt az elméletet, amelyben eddig sem kételkedtünk, rossz esetben pedig egy új, rendkívül pontatlan módszert kaptunk a fénysebesség mérésére. Kopeikin és Fomenton kitart eredeti állítása mellett."