Kedvenc mûfajom a sci-fi, élek-halok Isaac Asimovért, Stanislaw Lemért, Ray Bradburyért, Arthur C. Clarkeért, Philip K. Dickért... az égvilágon semmi bajom a sci-fi csavarral.
Amikor elõször láttam a filmet, egyedül voltam az egész moziteremben, a film közepe felé ült be még két fószer. Végig tátott szájjal bámultam a vászonra, és úgy mentem haza, hogy a kétezres évek egyik legjobb filmjét láttam az imént.
És ekkor még sehol nem volt a "nem mûködött a gép" verzió. Elolvastam a neten, és másodjára már úgy néztem végig, hogy próbáltam igazolni a teória helyességét. A próbát márpedig (majdnem) tökéletesen kiállta, ugye itt a leggyengébb pont a már említett zárójelenet. Én nem azt mondom, hogy nekem van igazam. Szerintem a rendezõ kétféle értelmezést kívánt adni a filmhez. Éppen ezért tartom végtelenül zseniálisnak.
És utóbbi mondatomban remélem mindannyian egyetértünk, ha szar filmnek tartanánk, akkor nem állnánk le vitázni rajta... :)