Henri Toivonen influenzás volt azon a hétvégén. Egyes források szerint hihetetlen mennyiségû gyógyszert szedett be, hogy el tudjon indulni, de ez éppúgy lehetett rosszmájú pletyka is, mint hiteles információ. Az igazság már soha nem fog kiderülni.
Az viszont tény, hogy úgy autózott, akár az õrültek, mind a tizenhét gyorsaságit megnyerte, elõnye már több mint két perc volt a másodikkal szemben. A 18. gyorsaságin azonban bekövetkezett a tragédia. A hetedik kilométernél a Lancia egy mély szakadékba zuhant, felrobbant és égve gurult le a mélybe. A túlélésre egyszerûen esélyük sem volt.
A helyszínen nem volt senki, sem nézõk, sem rendezõk. Az tudták, hogy Toivonen nem ért be, de mindenki technikai hibára gondolt, ekkora szörnyûség senkinek se jutott az eszébe. A következõ célba érõ jelentette, hogy hatalmas füstöt láttak a pályán... A helyszínen már csak a felismerhetetlenségig összeégett autó torzóját találták, körülötte lángolt az egész erdõ.
Sose derítették ki a tragédia valódi okát. A pilóta hibázott, vagy a technika adta meg magát? Volt-e köze a balesethez a gyógyszereknek, amiket Toivonen bevett? Sose fogjuk megtudni mi történhetett. A csapattársak és a Lancia szerelõi sírva fakadtak, mikor meghallották Toivnen halálhírét.
Mély gyászba torkollott az a csodálatos májusi nap.
A következõ napon a FIA elõdje, a FISA átfogó ellenõrzést tartott a csapatoknál és észveszejtõ dologok derültek ki a B csoportos autókról. Néhány felfoghatatlan példa: a Lancia azért késett a Delta S4 bemutatójával, mert a törésteszteken egyszerûen darabokra hullott a mûanyagból készült karosszéria.