Nem akarok a fejlõdés ellen szólni, akinek 30 terabájt kell, annak nyilván kell.
A nagy baj ott van, hogy eközben a kisebb méretû adattárolókat mintha szándékosan vonnák ki a forgalomból. Sok helyen elegendõ akár 40 MegaByte is. Vagy max. 2 Giga. És ezek a helyek fontosak, nem játékra vagy zenélésre használják ezeket a gépeket, hanem valamilyen (ipari, egészségipari, stb.) mérésre, adattásrolásra és a paraméterek, kalibrációs adatok, atb. tárolására.
A számítógép által vezérelt mérõeszközök viszonylag kis sorzatú termékek, van amelyikbõl 100-as nagyságrendben készítenek, és van amelyikbõl akár több ezret is. De nem milliókat, tízmilliókat, mint PC alkatrészekbõl. Emiatt ezek az eszközök drágák (viszonylag).
Leggyakrabban valamilyen -- célirányosan tervezett és kis sorozatban készült -- hardver elem (kártya) csatlakoztatja a mérõeszközt a számítógéphez. Ez a kártya gyakran ISA buszos, de elõfordul PCI is. Ritkábban a soroson megy a kommunikáció, de az az érzésem, hogy hamarosan a soros kimenet is el fog tûnni az alaplapokról.
A régebbi, ISA slotot is tartalmazó alaplapok nem szeretik a 32 Gigánál nagyobb winyókat, és a feladathoz már a 2 Giga is sokszorosan elegendõ lenne. Márpedig a számítógép leggyorsabban tönkremenõ eleme maga a harddisk. A többi alkatrészt valamennyire lehet óvni idõszakos ventillátorcserével, táp-túlfesz védelemmel, gondos tervezéssel és alkatrészek kiválasztásával. A winyó sajnos kopik.
Tehát, pusztán a kib....ott PC alkatrészek gyors tönkremenetele és avulása miatt több tízezer euróba kerülõ mérõeszközök kerülhetnek kidobásra. Pedig ez igen fontos területe a számítógepek felhasználásának.
Hogy miért gurultam be ennyire? (különben nem írtam volna ennyit) Azt olvastam valahol, hogy ezek az újfajta winyók beépített tönkremenetellel készülnek. Mint a Flash. Hát hogy az a jók%/Ö=(/+ÖÖ)Ö=)Ö!!!!