Az utánégetés lényege, hogy a sugárhajtómû meghosszabbított fúvócsövébe üzemanyagot fecskendeznek. Ez az üzemanyag összekeveredik a hajtómû kitóduló gázsugarával, és annak magas hõmérséklete és felhasználatlan oxigéntartalma miatt lángra lobban, ezzel többlet tolóerõt szolgáltat. A tolóerõ megnövelése aránytalanul nagy üzemanyag-fogyasztással jár.
Hatása:
MiG–23 hátulnézetben, a hajtómû fúvócsövében zöldes színû koncentrikus körök formájában láthatóak az utánégetõ üzemanyagbefecskendezõ gyûrûi
MiG–23 hátulnézetben, a hajtómû fúvócsövében zöldes színû koncentrikus körök formájában láthatóak az utánégetõ üzemanyagbefecskendezõ gyûrûi
A hajtómû teljesítményének mérésekor „száraz” (dry) tolóerõnek nevezik az utánégetõ nélküli tolóerõt, szemben az „utánégetõvel” mért (wet) tolóerõvel. A katonai repülõgépeken a maximális utánégetõvel elérhetõ tolóerõ 150%-a a szárazon mért tolóerõnek. Bár a Concorde utánégetõje csak 127%-ra növelte a négy hajtómû tolóerejét, így is olyan volt, mintha egy plusz hajtómûve lett volna.
Korlátok
Katonai repülõgépeken az utánégetõt általában csak 10–15 percig lehet használni, nem csak a 4–5-szörösére ugró üzemanyagfogyasztás miatt, de az általa okozott szerkezeti és hõterhelés miatt is. Ennek ellenére vannak repülõgépek, melyeket eleve úgy terveztek, hogy huzamosabb ideig elviseljék az utánégetõt, ilyen például a Lockheed SR–71 Blackbird. Az utánégetés hatalmas lángnyelvet hoz létre a repülõgép mögött, ez infravörös eszközzel könnyen érzékelhetõ.