"Hány diplomás használja ma Magyarországon munkavégzése során a tanult idegen nyelvet? Kutatott-e már valaki idegen nyelven? Ha igen, a kutatáshoz szükséges szintet, hány év alatt, és milyen módszerekkel szerezte meg?
Miért nem az a téma, hogy magyartanár-jelölteknek "olvasásóra" van az egyetemen, mert gyakorlatilag írni, olvasni nem tudnak? (Ez más karokra is igaz) Miért nem szakmai követelményeket támasztanak, a felesleges, és használhatatlan diplomát ontó intézmények, és miért egy külsõ, tõlük független fékkel, próbálnak gátat vetni?
Miért gondoljuk, hogy a nyelvvizsga és a használható nyelvtudás szinonimái egymásnak?
Miért mondják ki az egyetemek, hogy vesszen inkább egy Semmelweis, egy Einstein stb. mert mondjuk tényleg képtelen használható nyelvtudást szerezni? Az ne legyen agysebész akinek pl. hangképzési problémái vannak? (Ja, hogy az csináljon egynyelvû írásbelit.) És a diszgráfiásak? Azoknak nem jár diploma?Használható nyelvtudást szerezni megtanítanak-e? Vagy csak egy öncélú nyelvvizsga bizonyítványt szerezni, legyen az bármilyen nyelvbõl?
Ki az az átlagember - vagy diplomás - aki idegen nyelven néz televíziót, hallgat rádiót, olvas könyvet? Hányan lehetnek? Országos jelenség? (Még nem láttam demonstrálni senkit, hogy nem jön tisztán a BBC News)
Az évi 140-150 000 hallgató közül ki fog elhelyezkedni a szakmájában? És ha nem ennek milyen összefüggése van a nyelvvizsgával?
Aki ezekre a kérdésekre õszinte választ ad magának, de valóban õszinte választ, az rögtön rájön arra, hogy milyen álságos állapotok uralkodnak a felsõoktatásban. 3 diploma után kijelenthetem, hogy abból az örvénybõl, amibe az utolsó 20 évben kerültünk, kerültek hallgatóink, nem a nyelvtudás, hanem az egyenes beszéd, a gondolkodás, a problémák feltárása, és valós megoldásának hiánya, valamint a következetes nevelés hiánya vezetett. El lehet verni a port a fiatalokon, mert valóban lusták, és nem tanulnak, és csak nyekeregnek, és teszetoszák. De ezek is, mint a fentiek, mind általánosítások. Valamiért azok lettek. És errõl mi, másként diplomázók is tehetünk. Én lennék a legboldogabb, ha nem életunt koravén 20 évesek ülnének a padokban, hanem valóban nyelveket, belsõ meggyõzõdésbõl elsajátító hallgatók keresnék a külföldi ösztöndíjakat, kutatási lehetõségeket. Én nem a nyelvvizsga bizonyítvány kivasalását látom, az egyedüli üdvözítõ megoldásnak. Pályaalkalmassági vizsgálat. Ez lenne a lényeg. Egy szint felállítása, ami átmenetileg talán sok egyetem, sok oktató zsebére menne, de késõbb visszaállna a tanulás presztízse. Mert aki tanulna, elhelyezkedne, és még meg is fizetnék, kiváló példa lehetne a többieknek, és egészséges versenyszellem alakulna ki. Merni kell felvállalni, hogy ne a piac önszabályozása döntse el, hány öntudatos, diplomás munkanélkülit termeljünk ki. A világon nincs szükség ennyi diplomásra, aki ha nem vigyázunk, még tényleg elhiszi magáról, hogy értelmiségi. Aki haladni szeretne, nemzetközi, tudományos kutatásokban részt venni, azt mérjék más mércével, de én nyugodtabban aludnék, ha egy falusi tanítónõ magyarul tudna rendesen, mint mondjuk angolul (is) rosszul.
Tessék lehet engem megkövezni!"
Arról már nem is beszélve, hogy az oktatók kb. 1%-a tud(na) elõadást tartani pl. angolul. Rühelltem, amikor több alkalommal nekem kellett tolmácsolnom, mert a "PROFESSZOROK" (az állítólagos német felsõfokújuk ellenére) még köszönni sem tudtak a németeknek.
Informatika és tudomány
