Gimiben két idióta töritanárom is volt. Annyit csináltak tanítás címén, hogy elmondták ami a tankönyvben van. Ha olvasta mellé az ember, ugyanazokat a mondatokat hallhatta, csak átfogalmazva.
Semmi önállóság nem volt bennük. Hogy esetleg saját szavaikkal is elõadhassák? Nem. Az egójuk persze az egekben volt, hogy õk most elvégezték az egyetemet (kezdõ volt mind2) - biztos ott is beseggelték az anyagot hasonlóan szóról szóra.
Példa a színvonalra: Mohácsi csatánál tartottunk, erre benyögi óra elején: Lapozzatok vissza Mátyáshoz, és írjátok oda, hogy elfoglalta Csehországot, meg Bécset 1485-ben. Ja, ezt az igazán jelentéktelen momentumot ki sikerült hagyni, elvvégre a Himnuszban is benne van. Aztán pallosjog helyett pallósjogról beszétek (fapallóval fejbevágták az embereket?) A legjobb az volt, amikor Kun Lászlónál simán Kun Béláról kezdett beszélni, mi javítottuk ki, hogy Kun Béla azért késõbb volt.
A dilettantizmus megvolt. Emellett persze képtelenek voltak fegyelemezni, stílusuk sem volt, talán egyetemen azt taníthatták, hogy az osztály beül a padba, mindenki elõre bámul, csendben marad és mindenki monoton elõre bámul epedezve, hogy most neki diktálni fognak.
Angoltanár hasonló volt, elõfordult, hogy órán én világosítottam föl egyes szavak jelentéspérõl, pl. collide.