"meg kéne feledkezni a túlzott toleranciáról és ignoranciáról."
Én a tolerancia híve vagyok, csináljon mindenki azt, amit akar, egészen addig, amíg a ténykedése mások érdekeit vagy a közízlést nem sérti. De nem egészen értem, mit tartasz "túlzott toleranciának"? A két fogalmat egyébként nem kellene ennyire összekeverni (még akkor sem, ha manapság egyesek félreértelmezik azokat és összemossák a kettõt). Amit te esetleg toleranciának tartasz a szülõkkel kapcsolatban, az inkább nemtörõdömség, a túlzott tolerancia itt hogy jön a képbe? Túl sokmindent enged a kölykének? Ez inkább ignorancia és nemtörõdömség.
Azt sem igazán értem, miért korlátozod le a problémát a "dagadt, sehova el nem járó, elsõ csókon sem túllevõ, 150 kilós szüzekre"... A bekattanás nem csak õrájuk jellemzõ, megtörténik ez népszerû és sikeres emberekkel is. Ok, gondolom költõi túlzás akart lenni, de nem szerencsés embercsoportokat kiragadni egyes tulajdonságaik alapján.
"A fene nagy tolerancia-mániánkkal kineveltünk már most egy rakat, önmagával elégedetlen embert, akik az életük különbözõ szakaszában depresszióba zuhanva zabálják/isszák/lövik be a kedély-javítókat."
Tehát szerinted végsõ soron a tolerancia tehet az elégedetlen emberekrõl? Ez bõvebb magyarázatra szorulna. Hogy is van ez?
"A világ manapság olyan, amiben az emberek így gondolnak magukra: "Úgy nézek ki, ahogy akarok, és azt gondolok, amit akarok, mert ez egy szabad világ.""
Hozzátartozik a szabadsághoz, hogy az ember úgy nézzen ki, ahogy akar, és azt gondoljon, amit akar. Továbbmegyek, ha az ember szabadságban él, akkor számára a tolerancia is teljesen természetes dolog kell(ene) legyen, mert enélkül nincs igazi szabadság. De ha én egy toleráns ember vagyok, akkor hagyom, hogy más is így tegyen, élje úgy az életét, ahogy neki jól esik. Ha már azt mondom, hogy "máshogy néz ki, mint ami nekem tetszik, mást gondol, mint amit én szoktam, ez egy idióta", akkor már nem nevezhetném magamat toleráns embernek... Ez inkább az önbizalomhiányban szenvedõ vesztesekre jellemzõ, és ez már megint egy másik probléma.
"Elhiszik, hogy amikor dagadt 150 kilós szüzek lesznek, vagy rosszul öltözködõ, ragyás különcök, esetleg egész nap számítógépjátszó kockák, vagy netalán munkamániások stb., akkor mindenki el fogja fogadni õket. "
Ezt honnan vetted, hogy ezek az emberek tényleg elhiszik ezt? Ez egy marhaság, épeszû ember nem áltathatja magát ilyenekkel.
"Pedig a helyzet csak az, hogy leszarják õket, de közben a társadalom kiveti õket. Ettõl pedig néhányan depressziósak lesznek, megint néhányan öngyilkosak lesznek, megint néhányan iskolákban meg munkahelyeken lövöldöznek"
Ezek az emberek saját magukat vetik ki a társadalomból. Õk saját magukat nem tudják elfogadni (ezt a társadalom csak erõsítheti legfeljebb), komplexusaik alakulnak ki, aztán inkább azt az utat választják, hogy elmenekülnek, elbújnak a társadalom elõl. Ezek a már kialakult tünetek, amiket már valóban nem tolerál a társadalom (míg a kövérséget, a pattanásokat és a szüzességet igen). Ezután már persze hogy a társadalom is kiveti õket, de akkor már korábbról kell keresni az okokat és alaposabb önvizsgálatot kell tartani.
"tolerancia = ignorancia = nem zavar, hogy a másik milyen, de rühellem, hogy olyan"
Látom elõszeretettel azonosítod és kevered a két fogalmat, pedig ez nem így van. A tolerancia az, amikor tiszteletben tartod mások eltérõ véleményét, világnézetét. Nem kell feltétlenül szeretned is, akár zavarhat is, de mégis tiszteletben tartod. Én sem kedvelem a parádékon felvonuló melegeket, de tiszteletben tartom õket. Ezt hívják toleranciának. Az ignorancia, ha az eredeti értelmét vesszük, akkor az tudatlanságot, ismerethiányt jelent, bár te is, ahogy ngyon sokan, a nemtörõdömséget érted alatta (de oké, így is értem a mondanivalódat). Tehát elfogadás, tisztelet =/= nemtörõdömség =/= tudatlanság.
Amúgy még magadnak is ellent mondasz: "nem zavar" <<->> "de rühellem" :)
"A megoldás egyszerû. Jóval kevesebb tolerancia kell. (igen, itt például olyanra is gondolok, hogy amikor egy dagadt otthonülõ 14 éves sír, hogy "anyu nem szeretnek a többiek", akkor ne az legyen a válasz, hogy "dehogynem, mert te így is tökéletes vagy")... "
Hogy miért nyugtatgatja a gyereket a szülõ, ha nyilvánvalóan kövér? Hát azért mert elfogult, vagy felelõtlen, nemtörõdöm, vagy buta, vagy nincs ideje a gyerekével foglalkozni, és még ezer másik oka lehet. De ezt nem toleranciának hívják.