Nézzük mint mond a híres evolúciós tudós az evolúció bizonyításáról ebben a könyvben:
""Nem ez az első könyv, amit az evolúcióról írtam, és muszáj elmagyaráznom, hogy miben tér el a többitől. A legjobban úgy jellemezhetném, hogy ez a hiányzó láncszem. Az önző gén és a kiterjesztett fenotípus című munkáimban újszerű látásmóddal tekintettem át a természetes kiválasztás ismerős elméletét, de nem foglalkoztam annak bizonyításával, hogy maga az evolúciós folyamat ténylegesen lezajlott.
A következő három művemben - mindegyikben
más és más módon - a megértést akadályozó korlátokat próbáltam
meg azonosítani és felszámolni. Ezek a könyvek - A vak órásmester,
Folyam az Édenkertből és (a három közül számomra legkedvesebb)
A valószínűtlenség hegyének meghódítása - olyan kérdésekre válaszoltak,
mint „mire lenne jó egyetlen szem?", „mi értelme lenne egyetlen
szárnynak?", „hogyan működhet a természetes kiválasztás, ha a
legtöbb mutációnak negatív következményei vannak?".
Még egyszer hangsúlyozom, hogy noha ez a három könyv számos nehézséget
megoldott, nem bizonyították be az evolúció tényét.
A leghosszabb könyvem - Az Ős meséje - az élet történetének teljes folyamatát ábrázolta egyfajta őskereső chauceri zarándoklat formájában, amely az időben visszafelé zajlott; ám ez a könyv is eleve igaznak tételezte fel az evolúciót.
Felsorolt munkáimra visszatekintve rájöttem, hogy műveimben
sehol nem történt meg az evolúció explicit bizonyítása..."