"Milyen szervetlen kémiai reakciókra, folyamatokra gondolsz, amiknek eredményeként aminosavak keletkezhetnek, és ezek milyen koncentrátum esetén játszódnak le?
Az élet kialakulásának törvényszerűségét elfogadom, de szerintem nem elegendő az általad felsorolt feltétel, mert akkor a kezdetektől a mai napig tetten érhető lenne a spontán aminosav képződés és rendeződésük"
A földkéregben még mindig van a Napból származó és még a felszínen soha nem járt szén, hidrogén, kén, stb. és többek között ott lent ezekből képződött vegyületeik, mint például a szénhidrogének.
Amik jól példázzák, hogy négy milliárd év alatt sem bomlottak el. Azaz ha egy-egy kémiai anyagnak nincs reakció partnere, akkor akár évmilliókig is megmarad a képződése után.
Így van ez a szénhidrogénekkel, a vas-oxid (és ebből nagyon sok van a felszínen) katalizátor hatására képződő ammóniával, a mélyből feltörő kénhidrogénnel.
A világűr csillagfelhőiben sokfelé kimutatható aminosavak jól mutatják, hogy mint a keletkezésük, mint a fennmaradásuk évmilliárdos idősávban értendő.
Az aminosavak kulcsa az ammónia szintézis, amit vulkáni hőmérsékleteken vas-oxidos katalitikus környezetben hidrogénből, vagy szénhidrogénekből nitrogén jelenlétében 1-2 %-os arányban bekövetkezik. Ismételgetődve a folyamat és tekintve, hogy a felhőkben lévő víz minden literében 1200 liter ammónia gáz tud oldódni, csak éghajlati kérdés az, hogy a felszín mely pontjain halmozódik fel az ammónia, melynek reakciótermékei között vannak tovább reagáló és megmaradó részek, mint ez utóbbiak az NH2-COOH csoportokat tartalmazó szénhidrogén láncok valamint a H2S reakciókkal a HS-NH2-COOH gyököket tartalmazó szénhidrogének.
A koncentráció növekedése csak a folyamat sebességét határozza meg. És miután a diffúziósebesség centiméter/s nagyságrendje mellett is (egy-egy év 365*24*3600*1 cm= 315 km/év ) így akárhol is vannak a reakció kellékei néhány millió év alatt összetalálkoznak és reagálnak egymással mert a Föld kerülete még diffúzióval is 40 000/315=127 év alatt körbejárható.
Egyébként is, csak azok reagálnak egymással amelyeknek van erre lehetőségük. Hiába vannak útjukban milliárd számra számukra nem reakcióképes molekulák, azokkal nem tudnak reakcióba lépni.
Amikor az evolúciót egyesek megkérdőjelezik, akkor ezt olyan gondolkodással teszik, amelyben fel sem merül, hogy már egy gyűszűnyi térfogatban is 100 000 000 000 000 0000 0000 000 molekula van amelyek évente 31 500 000 000 000 000 0000 0000 000 km utat járnak be. Az óceánok pedig 541 500 000 000 000 000 000 gyűszűnyi vizében lévő ionok-molekulák pedig
évente összesen 541 500 000 000 000 000 000 * 31 500 000 000 000 000 0000 0000 000 km utat. miközben mindegyikük végrehajt kilométerenként 1 080 000 000 000 000 000 000 000 000 000 darab ütközést mint egy "próbálgatva", hogy melyik másik molekulával tudna reakcióba lépni.
Ezek a számok már éves távlatban is önmagukért beszélnek. Évmilliárdos (1 000 000 000) szorzattal még jobban jellemzően mutatják, hogy még ha akarnának, akkor sem tudnának egymás elől elbújni az aminosav képzés komponensei. Mert ahhoz túl kicsiny méretű a Föld a csupán 40 000 km hosszú kerületével.
Ha pedig azt is tudjuk, hogy ezek a számok csak a vízzel borított és ezzel sokkal kisebbre határolt területre/térfogatra vetítve még hatalmasabbak. Akkor belátható, hogy nincs értelme "minimum koncentrációkról" beszélni ennyire véges térfogat esetében.
A kezdetektől a mai napig "tetten érhető" lenne, ha mellette nem lenne sok-sok milliárdszor milliárdnyi nem spontán aminosav képzés, amely tömegben elvész a keresett minta.
HA megnézzük a DNS aminosavainak a szerkezetét: ("A DNS esetében a nukleotidok három következő komponensből épülnek fel: heterociklusos bázisok (adenin - A, guanin - G, citozin - C, timin - T), pentóz (dezoxiribóz - pontosabban 2-dezoxi-ß-D-ribóz) és végül a harmadik alkotóelem a foszforsav. ") , akkor azt látjuk, hogy kialakulásaikhoz többszörösen koncentrált aminosavas környezet kellett.
Hogy ez spontán lehetett volna? Biztosan nem. Ugyanis az aminosavak mindegyikének a molekulája erős Van der Waals erőkkel kötődik egymáshoz. Mint a vaspor a mágneshez és ha egyszer a felhőjárás, vízjárás, vagy akár a diffúzió során egymás mellé kerülnek, akkor akár évmilliókon át úgy is maradnak. És koncentrálódnak tovább és tovább.
Amíg a katalizátorok, (vas-ólom-stb-) és a Nap UV sugárzása, a villámok elektrolízise, újabb szintre lépteti a kapcsolódásaikat.
Itt a Földön minden (még néha a gondolkodásunk egy része is) kémiai reakciók eredménye. Még az is amikor meglátunk egy jó nőt és felágaskodik a képzetünk. Csak ugye azok akik nincsenek a tudatában eme mindenben ott lévő reakcióknak, keresnek más, és még akár olyan ostoba választ mint az evolúció tagadása, Isteni mindet meghatározó beavatkozás...