" Egymilliárd év az emberi léptékkel felfoghatatlan hosszú idő, főleg ha a lejátszódó reakciók számát vesszük figyelembe. Ezt tekinthetjük végtelen keletkező molekuláknak, még akkor is, ha felmérhetetlen sok egyéb reakció „szennyezi az aminosavak koncentrálódott tömegeit."
Jól látod! Nagyon-nagyon nagy számmal lehetne csak leírni.
"A kérdés, ami felvetődik, hogy a rendeződés az törvényszerűen megy-e végbe? " Miután a kémia megkerülhetetlen törvényeket szab, a rendeződés is kikerülhetetlen.
"Ha igen akkor térben és időben számtalanszor le kellett játszódnia. Milyen hatás indítja el a folyamatot? " -- Valóba. Folyamatosan történik. Nincs külön hatás. Leegyszerűsítve adj ammóniát egy savhoz. Az eredményért már a reakcióképességük felel. Még ha csak gázaikat "engeded össze", akkor is. (Például ködöt képeznek. Ami persze lecsapódik és ezzel tovább koncentrálódik. )
"A létrejövő rendeződések azonosak-e, és ha nem, akkor tudnak-e egymással rendszert alkotni?" - Egyszerű molekulák a körülményeik azonossága esetén közel azonosan reagálnak. Bonyolultabb molekuláknál sok-sok "mellékreakció" történik. Ezek közül azt tartjuk "fő" folyamatnak amely a legtöbb azonos molekulát képző eredményt adja. De amint picit megváltozik a hőmérséklet, a nyomás vagy a helyi koncentráció, máris másik "termék" a "fő-termék".
Így természetesen a szabályosság alapja itt is a kémiai tulajdonságaik. Így azok amelyeknek a termékei egymással reakcióképesek, nyilván nem kerülhetik el a reakciókat, azok amelyek kevésbé reakcióképesek a háttérbe szorulva "nyersanyagként végzik".
" A létrejövő rendszer gátolja-e az újabb rendeződés létrejöttét? Vagy pedig egyszeri esemény hatása a rendeződés?" Nagyon érdekes, hogy már egyszerű (szinte még szervetlen) molekulák is nagyobb eséllyel egymással tapadnak össze mint az "idegenekkel". Ennek a Van der Waals erők az okai. (Egy szappanbuborék molekulái is inkább rendkívül vékony hártyát képeznek mintsem a sokszor több idegen molekulával beérnék. Mert nagyobb az egymás közötti vonzóerő mint az idegenek közötti.)
Más molekulák is göböket-gömböket-csöveket alkotnak és ezzel a külvilágtól elzárt teret képezve javítják a koncentrálódás, a tiszta összetevők képződésének gyakoriságát a burkon belül. Ilyenek például a peptidek, az egymással összekapcsolódó aminosavakból felépülő rövid aminosav láncú polimerek. Azaz amint elkészül pár aminosav és "összesodródik", elég nagy valószínűséggel olyan peptideket is alkot amelyek folyadék fázisban jó nagy (persze csak molekuláris értelemben nagy) gömbhártyákkal zárt térrészeket alkotnak. Persze belül az aminosavakkal dús résszel. Igaz ezek még csak aminosavas flaskák, de a folytatás irányát jól meghatározzák.
Nem a véletlen szüli-szülte ezeket a polimereket, hanem a koncentrálódás és a kémia.
Persze ezzel a peptid burkokban fehérjékké egyesülésre sokkal jobb feltételek állnak elő, mint a nyílt óceánban. Amikor a nyomás-hőmérséklet, stb. megfelelő egy-egy folyamathoz akkor az a folyamat nem kerülheti el a sorsát. Így a másolásra képes fehérjék keletkezése is következmény.
Na amikor az önmagukat másoló fehérjék képződnek akkor a többi melléktermék mind nyersanyaggá változik amit a másolós fehérjék "felzabálnak".
Elemi értelemben ez már az "ős élet" definícióját kimerítő rendszer. "Szaporodik, táplálkozik". Persze nagyon idézőjelben nevezhetjük "élőnek".
Pár éve laborban megfigyelték a hártyaképző peptidek gömböcskéinek fejlődését. Nem írtam, hogy "spontán", mert nem spontán. Miután ahányszor elérték a határ koncentrációt, feltételeket a folyamat "önmagától" - a kémiától - beindult.
"Az evolúció elméletének nem része az élet kialakulása, de meggyőződésem, hogy a fajok és változatok létrejöttében a véletlenszerűség egyedszinten igen, de populáció szintjén nem játszik szerepet, és nem az öröklött „mutációknak” tudható be a fajok változatossága."
Szerintem is jól látod, legfeljebb még a populáció szintjére is érdemes lenne kiterjeszteni.
Rengeteg megfigyelés van olyan folyamatokról, amikor a "társadalmi szintű" kémiai reakciók sorával megváltoztatta a genetikát.
Szemléletes példa lehet erre az afrikai földikutya ahol a kolóniában még a nemüket is megváltoztathatják az egyedek a többségi érdekeknek megfelelően.
Például ha túl sok hím vagy túl sok nőstény születik, akkor pár hónappal később a túl sok közül néhány nemet vált. Vagyis a genetikáját "átkapcsolja" a túl sok vele azonos nemű által kibocsájtott "molekulafelhő". Visszafejlődnek az előző neméhez tartozó szervei és az új neméhez tartozók kifejlődnek. Pusztán a génjeire ható kémiai behatásoktól a gének megváltoznak.
Persze ennek a rossz oldalát ismerjük mi is, rákkeltő anyagoknak nevezzük ezeket.