"hogy nincs változás az utódlásban ezt úgy érted, h. csak bizonyos számu variációs lehetõségen belül van változás?"
Nem úgy értem. Lehet spontán változás, de azt ma a genetikában egyértelmûen másolási hibának tekintjük. Szerencsés esetben egy ilyen hiba hozhat az egyén számára elõnyt. Vagyis szerencsés esetben éppen lehet igaz az evo-elmélet ezen része, de egy bonyolult élõlény esetében kizárható egyetlen spontán mutáció tényleges elõnybiztosító hatása. Egészen egyszerûen azért, mert egy bonyolult élõlény már eleve rendelkezik lehetõségekkel, amit bonyolult szervek testesítenek meg a számára. Egy új, tényleges elõnyt jelentõ szerv pedig szintén bonyolult kellene legyen. Vagyis kimondhatjuk, hogy összességében ezek a spontán jellegû változások nem tudták volna biztosítani azt a folyamatot ami az egyszerû szervezetek bonyolulttá válását eredményezte volna, amire az egész evo-elmélet épül.
Megvilágítom más oldalról. Vannak bonyolult szervek. Például a lencsés szem. Azt valószínûleg nem kell senkinek sem bizonygatni, hogy egyetlen egy mutációtól nem várható el egy ilyen bonyolult szerv megjelenése. Maradna hát az evo-elmélet általi kis-lépések egymást követõ sorozata. Csakhogy jelenlegi genetika tudásunk alapján az élõ szervezetben nincs olyan rendszer ami megõrizné a külön-külön haszontalan lépéseket és azokat aztán egy idõpillanatban -hopp- összerakná. Emiatt a lencsés szem apró lépések sorozatával egészen biztosan nem keletkezhetett. Más szavakkal: A "kifejlõdése" nem lett volna lehetséges.
Még más oldalról:
Egy példa a le nem egyszerûsíthetõ, (vagy tovább nem egyszerûsíthetõ) rendszerekre az E. coli baktérium ostorának motorja. Ha csak egyetlen elemét is elvesszük, mûködésképtelenné válik. Emiatt nem képzelhetõ el az sem, hogy összetevõi lépcsõzetesen, évmilliók alatt álltak össze. Egyszerre pedig szintén nem keletkezhettek. Viszont ténykérdés, hogy létezik. Természetes hát, hogy létezése magyarázatául, az evo-elmélettõl eltérõ, más tudományos elméletet kellene találni...