Az evolúció ( az elmélet szerint) természetes folyamat, a véletlen, a szerencse "mûködteti".
Pontosan így van. A mut-rep-szel alapja a véletlen. Méghozzá a szerencsés véletlen. Illetve a szerencsés véletlenek hömpölygõ folyama. Ha ugyanis nincs véletlen mutáció, nincs a másik kettõ sem ami ezután következik. Ahhoz pedig, hogy a másik kettõ végül sikerrel járjon, valóban elõször legalább egy darab szerencsés véletlen szükségeltetik. Mivel azonban egyetlen szerencsés mutáció még nem képes egymagában komplett szerveket kialakítani, a szerencsés véletlenekbõl folyamatos utánpótlás szükségeltetik... Na ezen a ponton már elnézõ mosolygás a "butuska" feltételezés jutalma. Darwin idejében még el lehetett sütni, de a mai iskolázott ember már bizony joggal mosolyog rajta.
A véletlen mint érv egyébként elsõ hallásra nagyon hihetõ tud ám lenni. Például az élet keletkezését (ami a mai darwinisták szerint nem is tartozik az evo-elmélethez, pedig-hát egyébként bizony szorosan hozzátartozik) is meglehetõsen bizarr mértékû szerencsére alapozzák. Az élet véletlenszerû kialakulására vonatkozó valószínûségek ugyanis a valóságban olyan értékeket adnának, mint 10 ad –175 vagy 10 ad –197, amit aztán a mai épeszû tanult ember magabiztosan utasít el. A 10 ad –50-nél kisebb valószínûségeket ugyanis gyakorlatilag 0-nak szokás tekinteni. A valószínûségek megbecsülésénél, pusztán a számokat szemlélve gyakran esünk tévedésbe, de hogy egy hétköznapi példát hozzak: annak valószínûsége, hogy a lottón 5 éven át minden héten ugyanazt az öt számot húzzák ki, kb. 10 ad – 10. Hol van ettõl az érzékelhetõen valószínûtlen magasságokban leledzõ 10 ad –175 vagy 10 ad –197? Az ilyen módon érzékelhetõvé tett valószínûségi mutatók megértése után nyilvánvalóan kimondható, hogy az élet keletkezése véletlenül biztosan nem történhetett meg.