Elõször is nem akarok érvelni se Isten ellen se mellette, mert ugyan az evolúciós elméletben hibákat tudok kimutatni; a vallásosság MÉG TÁVOLABB áll tõlem. Szóval, kedves Aranykéz a példád sajnos az analogikus gondolkodás hibás mivoltát jelzi, (állattal-emberrel foglalkozó tudományok gyakori hibája ez, ne ess kétségbe). Ezt írod:
"Ellenben páran letérdelnek a villanykapcsoló elé és elkezdenek hozzá imádkozni." Azt hiszem még a legmegveszekedettebb materialista is tudja, hogy nem a villanykapcsolóhoz imádkoznak, hanem a megalkotójához. Ez az alkotó (ember) az "ismeretlenül-kifejlõdött-villanykapcsoló-rendszerben" ugyanúgy transzcendes mint Isten az élõ-világ rendszerben.
Az elsõ esetben nevetséges az ima, hacsaknem az ELMÜ ügyfélszolgálatán eltöltött órákan annak vesszük, és miért ne.
A második esetben olyanhoz imádkoznak, aki saccperkábé mindent megteremtett, tehát a feltételeket is. Ez is joggal lehet nevetséges, amúgy. Pont.
Kezdünk kifogyni az érvekbõl. Nem tudtuk meggyõzni egymást. Acc nem nyertél, nem elég meggyõzõ, amit mondasz. Guardian Hero nem nyertél, nem elég meggyõzõ, amit mondasz. Többiek, nem nyertetek stb. Nekem ez valahol vicces és természetes(szelekció:-))))
Akkor mondok mást is, van itt még probléma. Ez pedig az "én" létezése.
Tagadhatatlanul van ilyenje minden embernek ám, hogy mi az evolúciós haszna azt nem tudjuk. Na, de akkor miért nem tûnt el az idõk folyamán? Ne keverjük össze az "egoizmussal", mert annak a "hasznát"(és kárát) jól látni. A kérdés arra az Én-re vonatkozik, aki minden élmény centruma.