Ez az éntudatos kérdés szerintem már nagyon filózófiai, és erõsen eltér a tárgytól. Ugyanakkor valamilyen szinten mégis a természetes szelekció hozta létre. Hogy mi az evolúciós jelentõsége? Minden fajból azok az egyedek örökítik tovább legjobb eséllyel a génkészletüket, akik erre a leginkább törekednek. Ez egyfajta önzõ, egocentrikus beállítottság elterjedését feltételezi (nem, nem keverem az egoizmussal, pont az általad is írt én-központúságra gondolok). Nagyjából ebbõl következhet, hogy magasabb tudati szinten minden élményt a saját szempontjából, saját érdekrendszerének függvényében dolgoz fel az ember, és nehezére esik ettõl elvonatkoztatni, valódi empátiát érezni, másokért cselekedni, stb... Ugyanakkor nem mondhatjuk, hogy egy faj fennmaradásának ez lenne az egyetlen útja: a boly-társadalomban élõ rovaroknál egy egészen már mentalitás figyelhetõ meg, valószínûleg náluk ez az én-tudat is eltérõ. Mondjuk ez már tényleg filozófia, hacsak nem tudjuk valahogy "emulálni" a méhek vagy a hangyák gondolkodását a mi agyunkkal :).
A másik dolog, hogy Te mindenrõl úgy beszélsz, mint aminek haszna van/kell legyen. Az evolúció nem errõl szól. Ha minden változásról egyértelmûen el lehetne dönteni, hogy hasznos-e vagy sem, illetve mindig csak a hasznos változások maradnának fenn, akkor nagyon hamar kialakult volna egyetlen, optimális életforma, és nem lenne ilyen sokféle megjelenési formája az életnek. Valójában sokkal több a semleges változás, mint a hasznos, és ezek alapozzák meg ezt a sokszínûséget. A hasznosság pedig mindig a körülményektõl függ, amik pedig folyamatosan változnak. Ráadásul a változások egymásra épülnek, így az is lehet, hogy egy kezdetben hasznos változás késõbb olyan irányba fejlõdik, ami már nem hasznos. Ezek rendkívül összetetten egymásra ható folyamatok.