Tévedés h csak így jöhetnek létre új fajok. Ma alapvetõen 4 féle fõ speciációs (fajképzõdési) típust különböztet meg a tudomány (ezek között nincs diszkrét határ). Ezek közül csak az egyik típusnál alakulhatnak ki gyûrûfajok. A parapatrikus fajképzõdésnél, amikor a populáció szélén új, eltérõ tuladonságú (új niche-t foglalnak el, tehát pl mást esznek, más körülmények között élnek stb) területeket foglalnak el és fokozatosan eltávolodnak az eredetitõl mind térben, mind genetikailag. A közvetlen szomszédokkal ettõl még lehet keveredés, mivel nem választja el õket semmilyen fizikai határ, de a két szél között már nem történik meg a gen. távolság miatt. Ilye pl a szagos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum), aminek új változata nehézfémmel szennyezett bányaterületeket hódított meg, jóval toleránsabb az eredeti változatnál. Képesek a keresztezõdésre, de már eltérõ a virágzási idejük van - ez az elsõ lépés a teljes különválásra.
A gyûrûfajok csak egy speciális típusa ennek a fajképzõdésnek, amihez az kell h a két vége véletlenül összeérjen, de csak miután kellõen elkülönültek egymástól. Pl a Föld, egy hegység vagy egy völgy körül. Azért látszik, h ez nagyon ritkán jöhet össze.